2016. augusztus 30., kedd

Vissza a feladónak!

Bélyegnél nem tapadóbb a lét,
csak tudnod kell, hogy melyik felét
ne nyálazd soha meg nyelveddel.
Ne tapadjon hozzád. Engedd el!
Inkább rgaszd rá a bélyeget!
a a postán így fölveszik neked,
hogy csomagként kézbesíthessék.
Visszaküldöm: selejtes termék.



Being is not stickier than a stamp,
just you have to know
which half of it never to wet.
Don't let  it to stick to you,
let it go, remit!
Rather stick the stamp on it,
and bring it to a post office
to deliver that package:
It's a flawy product. I return it.

Ködös hajnalokon

Alvó riad. A földtől még
teret old a csilló pára.
Ablakon túl, kinn, a sötét
fedi el, hogy mi vár mára.

Bár az utak dübörögnek,
ide hallik a vaspálya.
Az ecetfán szarka cserreg,
oszlik a hajnal homálya.

Torony mögött felvöröslik
kelő Naptól az ég alja.
Bár a szobák az éjt őrzik,
apa reggelijét falja.

Máris indul. Az alakja
belevész a nagyvilágba,
kalapját a köd takarja,
a bokrokról szálló pára.

2016. augusztus 29., hétfő

Hosszú az út

a leégett erdőkön át,
a folyó mentén,
ahol a sárga levelek
az iszapba ragadtak,
rövidebb, de sokkal
veszélyesebb;
ott az idegek megfeszülnek
szinte pattanásig,
ahogyan a töltésen
lépésről lépésre
előre haladván várod
az elkerülhetetlent.

Inkább a másik utat
érdemes választani,
nem törödve
a pernyével, hamuval,
amelyet a szél
még az arc elé kötött
kendőn keresztül is
a szembe csapja,
és amely befurakszik
még a legsűrűbben szőtt
szűrőn keresztül is
a légutakba.

Holnap majd megint
eldöntheted,
melyiken indulsz el
ismét.

2016. augusztus 28., vasárnap

W. S. Merwin: A vízözön előtt

fordítás

Miért is ígérte,
hogy magunk építhetünk meg
egy bárkát, teljesen egyedül,
a ház háta mögött
a New York Avenuen
Union Cityben, New Jerseyben,
az utcai autózaj énekében
Noé története után,
akinek senki nem hitte el,
hogy vízözön következik,
amely mindent ellep majd,
amikor azt mondtam apámnak,
hogy mi is építsünk egy bárkát,
a saját bárkánkat
a hátsó udvarban;
a konyha alatt meg is csinálhatjuk;
azt válaszolta, hogy igen, meg,
én akartam, és azt mondtam,
meg fogjuk csinálni,
miért is ígérte,
amikor el akartam kezdeni,
hiszen senki sem hitt bennünk,
hogy mondtam,
egy bárkát építünk,
mert nagy esők jönnek,
és ez igaz,
de senki soha nem hitte
hogy bárkát építünk,
és senki soha nem hitte,
hogy jön a vízözön.


    BEFORE THE FLOOD

    Why did he promise me
    that we would build ourselves
    an ark all by ourselves
    out in back of the house
    on New York Avenue
    in Union City New Jersey
    to the singing of the streetcars
    after the story
    of Noah whom nobody
    believed about the waters
    that would rise over everything
    when I told my father
    I wanted us to build
    an ark of our own there
    in the back yard under
    the kitchen could we do that
    he told me that we could
    I want to I said and will we
    he promised me that we would
    why did he promise that
    I wanted us to start then
    nobody will believe us
    I said that we are building
    an ark because the rains
    are coming and that was true
    nobody ever believed
    we would build an ark there
    nobody would believe
    that the waters were coming

Táncteraszon

Abba sem hagyták a táncot,
hogy indult velük a terasz.
Ha magaddal viszed a párod,
ahol vagy, a föld fölött egy arasz.

A zenekar csak játszott,
éppen szólót dübörgött a dob.
A tömegben semmit sem látsz ott,
ha a Földet hátra hagyod.

És repült velük az egész erkély
lebegve a sziklák fölött,
pár másodperc, még tartott az estély,
amelyre úgy kiöltözött
mindenki, mintha az utolsó lenne,
mielőtt elindul a végtelenbe.

Falhoz ültetve

Fal tövének támaszkodva,
szárnyak nélkül, koszlott rongyon,
az egész világ oly ronda,
Nap süt? Esik? Meg nem mondom.

Reggel óta ülni csendben,
még üres a papírtálca.
A szív néha meg-megretten:
ez csak az idegek tánca.

Rajtam sem segít az Isten,
máson sem, ahogyan láttam.
Persze, elmehetnék innen,
hogyha megvolna a lábam.

Szerencsénk az entrópiával

Két pont a térben nincs relációban,
ha a szerelemtől eltekintenénk.
Távolodnának egymástól? Hát jól van.
Nem fogja meg őket semmi szinte még.


Egymásra ismer egyszerre két lélek?
A tér is összegyűrhető lesz akár.
Eltűnik az idő, és már nem félnek,
hogy rájuk ezután időtlenség vár.

Két pont a térben nincs relációban,
ha nincsen közöttük semmi vonzalom,
nincs mozgás sem: megfagynak kint a hóban,
s a jéghideg tér maga a borzalom.

Csak egy szerencséd van, amíg szád kékül:
ha élsz, csökken az entrópia végül.