2017. június 26., hétfő

Sok-sok év után

Véget ért az esti műsor. A lába nehéz.
A gyermek alszik. Még utolszor oda benéz.
A közös szobában még a tévé duruzsol,
ezt elkapcsolni nem meri, bár látták párszor.


Férjére néz. Az magát könyvébe temeti.
Élete oly sótlan. Szólítani sem meri.
Elnézve sérvét, nagy hasát, hiányzó fogát,
csodálkozik, mi tartja itt annyi éven át.

Ajtóban állva szédeleg. Néz maga elé.
Kellett volna még gyerek. De többet nem remél.
Az ember folyton dolgozik, nem is részeges,
de alig élnek már meg így, csak annyit keres.

És neki nincsen munka, és nem is lesz talán,
pedig hogyan ragyogott az Isten asztalán!

Feldolgozás

Amikor csak árnyéka vagy önmagadnak,
csak lengsz szédelegve a napsütésben,
jó, ha kikerülsz egy oszlopot éppen,
hajadba bogáncs, nem szirmok ragadnak,
a lehetőségek hidegen hagynak,
és már leszámoltál a múlttal részben,
még nem viseled, hogy bárki rád nézzen,
magadban helyet adsz az alkonyatnak,
akkor kell valami, ami felrázhat,
hogy halál ne vegye át az életet,
mert az ember életében hibázhat,
de hibában megmaradni nem lehet,
és csakis úgy múlhat el a gyalázat,
hogyha feldolgozod a történteket.

Aszfaltcsepp

Egy lecsöppent aszfaltcsepp maradt ott
a villamossínen egy délután,
Talán a feles volt, mi így hatott,
hogy lerakták a síneket Budán.

És hajnalban megindult a járat.
Zökkent egyet, nem volt érezhető.
Későbbiekben nyikordult párat
a kaszni, de be nem csorgott eső,

csak estére esett ki pár jobb kerék.
Az éjjel dolgoztak rajtuk páran,
munkájuk precíz is volt és derék,
másnap nem volt vezetékben áram.

Hát nekiláttak felszedni a sínt.
Feltörték a főutat mind végig.
Le nem írhatom már mindazt a kínt,
mely felhangzott harmadnap az égig.

A vállalkozó munkához jutott,
a munkába igyekvő szentségelt,
a gazdaság zátonyra nem futott,
és egy aszfaltcsepp sem tett kivételt,

mert a sínek újrafektetése
három hónap elmúltával véget ért,
csak a csepp maradt a sínbe égve:
a vállalkozó új munkát remélt.

2017. június 25., vasárnap

A repülés íve

Töretlen ívű görbén száll a fecske
az égen fent, csapongva esti fényben.
Már éltem én is életem nevetve,
amíg az alkony küszöbére értem.

A fecske őszre hosszú útra készül,
előtte sorba ül telefon dróton.
Verseim, akár a fecskék, majd végül
teljes sorba raknak engem ezen a módon.

Vajon íve életemnek töretlen,
mint a fecske röpte nyári ég alatt,
vagy megtörött a léten, mely kegyetlen,
és kecses ívén már tovább nem haladt,
s amíg a töréspont mind temetetlen,
röpülés helyett a vergődés maradt?

Mire hó esik...

Mire hó esik az égből,
elmegyek én is a létből.
Semmi sem tarthatja vissza,
azt, ki a bánatot issza.

Soha nem volt tán szerelmem,
pedig oly sokakat szerettem.
Mindük itt hagyott magamra,
hát elporladok tavaszra.

2017. június 22., csütörtök

Az elmúlt idő után

Akár a vaslábosban a sárga fű,
mindig fölveri fejét az élet.
Gyomnövénynek születtem, félek,
csak gaznak maradhatok halálig hű.

Az én lelkem nem kemény,
lágy, mint a viasz.
Minden, amit tapasztalok,
új nyomot nyom bele.
Elhagy minden remény,
nincs sehol sem vigasz,
ócska, öreg korsó vagyok,
ecettel tele.

Rólam nem hörpintesz
kortynyi szép világot,
de még habzó ég sincs
rímem tetején.
Hogyha untat mindez,
hát szemétbe vágod,
szamárfület mutatsz
vagy orrot felém:

ugyanaz a nóta!
Egyre csak azt fújod,
mint hogyha nem lenne
tele a világ
már kezdetek óta
széppel. Nem zeng húrod,
nem találod benne
a harmóniát?

Mint a felirat a tűzfalakon,
amelyet már átfestettek régen,
úgy halványul bennem a múlt.
Túl minden képzőn és ragon,
amelyet használok éppen,
a lét az elmúlt időbe hullt.

A posványosi beszéd

"Korunk minden politikai tapasztalata az egész világon antiliberális." Eltekintve attól, hogy aki mondta, képtelen "korunk minden politikai tapasztalatáról" beszámolni, valamint attól, hogy képtelen adekvátan kifejezni magát magyarul: hogyan lehet egy tapasztalat (ráadásul minden tapasztalat!) antiliberális? Az antiliberalizmus gondolkodás- azaz ítélet alkotás mód és nem tapasztalat, de ehhez a magyar nyelv fogalomrendszerének anyanyelvi szintű ismeretére lenne szükség, nem olyanra, amilyennel - hallhatólag - miniszterelnökünk rendelkezik.
Orbán szövege egyébként Benito Mussolinitől származik, aki a Fascizmus doktrinája című eszmei alapvetésében írta: "ha a demokrácia azt jelenti, hogy a népet ne szorítsuk ki az állami életből, akkor e sorok írója méltán definiálhatja a fascizmust szervezett, központosított, tekintélyen alapuló demokráciának."

"megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát..." - mondotta Orbán Viktor föladva a magyarság évezredes álmát, amely államalapítónkkal kezdődött és amely Európához kívánta kötni a magyarságot.Helyette az új cél: a szabadságot korlátozó, a tőke koncentrációját magas fokon működtető Oroszország, Szingapur, Kína, India és Törökország, amely államokban - talán Szingapur kivételével - a társadalom szerkezetére végletesen jellemző a kevesek gazdagságának a milliók nyomorával való szembenállása.

A munkaalapú államokat ismerjük: Ez volt a Szovjetúnió, Kína (amely egyébként is példakép), Észak-Vietnam, Észak Korea és a Vörös Khmerek (a Khmer hazafiak? ) Kambodzsája. Hasonló "munkaalapú" államok még a történelemből a fáraók Egyiptoma, és Hitler Németországa.

El kell ismerni, a kormány azon igyekezete, hogy "az emberek személyes munkája és érdeke, amelyet el kell ismerni, a közösség, a nemzet életével szoros összefüggésben álljon", jó úton halad a volt KISZ-vezető Rákosi elvtársának nyomdokain. Akinek pedig személyes érdeke, munkája nem áll majd szoros összefüggésben az államéval (és efelől, nincs kétség, hogy ki fog dönteni), az kiírta magát a közösségből.

Ez a megközelítés nem, hogy "nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé", hanem automatikusan akként értelmezi, amint az állam egyes számú köztisztviselője beszédének központi gondolata jelzi. Orbán úr tehát megint csúsztat (azaz magyar szóval mondva: szemérmetlenül hazudik), hiszen "az államot nyilvánvalóan valakiknek ....vezetőknek kell megszervezni és irányítani". Azaz, amikor ezek a valakik kijelentik, hogy "az ember személyes munkája és érdeke... összefüggésben kell álljon" a nemzet- azaz az állam - azaz az államot szervező vezető érdekével, már ellent is mondott saját magának.

A fizetett politikai aktivisták említése hallatán deja vu érzése van a polgárból ismét alattvalóvá devalválódó hallgatónak: mintha Rákosi elvtársat hallaná ágálni a "külföldi" imperializmus ügynökei ellen, aki "fizetett politikai aktivistákként" "meghatározható külföldi érdekkörök" számára dolgoznak. Ez Orbán úr véleménye a magyar civil társadalomról, és általában a polgári létről. Ez a gondolatmenet meglehetősen hasonlít Kovács törzsőrmester 1975-ös gondolatmenetére, gyaníthatóan onnan származik, mint az egykori KISZ titkár elvtársból antiliberális (bocsánat: illiberális) féldiktátorrá pöffeszkedett Orbán több más egyéb politikai-erkölcsi alapvetése is a Magyar Néphadsereg már akkor is primitívnek számító politikai fejtágítóiból származik.

Orbán nemzetvezető szerint a liberális szitokszó. Szerinte nem azt szabad, ami másnak nem árt, hiszen ki dönti el, hogy mi árt másnak? Ennél jóval hatékonyabb tehát, ha ő dönti el, mit szabad, és mit nem. Volt ez már így a magyar történelemben. Néhányan - közöttük a néhai Orbán Viktor is - pontosan azért vettek részt a manapság rendszer változtatásnak nevezett - ezzel kicsinyített  folyamatban, hogy ne Kádár elvtárs és fizetett vazallusai mondják meg, miről mit kell gondolni. Néhai, mert mára ez az Orbán Viktor halott. Agyhalott. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Orbánnak azért rendszerváltoztatás a rendszerváltás, mert Kovács úr(?) és felesége számára valóban mindegy, hogy Orbán elvtárs vagy Kádár úr mondja-e meg, miről mit gondoljon.

Tehát ez a beszéd pontosan jó volt arra, "hogy önök is pontosan tudhassák, hogy az álarcok mögött kik a valódi karakterek."



A fenti feljegyzések három éve íródtak, a posványosi beszéd után, amelyben az illiberális szörnyeteg már kivicsorította hústépő szemfogait, csak a leendő hús nem volt hajlandó meglátni azokat.
Hiába: dobj bele egy békát a zubogó, forró vízbe, kiugrik belőle, és semmi baja nem lesz. De tedd bele lanngyos vízbe, majd lassú lángon melegítsd a vizet. Puhára fő benne, hogy észre sem veszi.