2017. április 24., hétfő

Gyümölcs ízű gyötrelem

Őszibarack ízű gyötrelem,
forrón izzó, lángsugarú nyár!
Megolvadt aranyfolyam szívemen,
nyomában hamu, és üszök jár.

Soha nem volt még olyan szerelem.
amelyik boldog véget is ért.
Ami volt, azt nem feledhetem,
meg is fizettem mindegyikért.

És mégis, az élet, ha nincsen szerelem,
csak hosszú, éji, jeges-hideg tél.
Évtizedek óta csakis azt keresem,
és alkonyatban az ember már nem remél.

Mert tisztító tüze fertőtlenít,
felfrissíti az elrothadt életeket.
A sötétséget túlélni segít,
nélküle csak elpusztulni lehet.

Bár nyomában kiégett mezők felett
csak pernyét fúj a zord, fekete szél,
de ha tudható, hogy nem lesz több szerelem,
az ember soha semmit sem remél.

2017. április 23., vasárnap

Légszomj

Melled nyomja a féreg.
Harsog a szellem-idő.
Hányja magát a lélek,
a haláltól fél. Belenő.

Tépnek az alkonyi árnyak.
Nincsen hely a Nap alatt.
Mélyben forrnak a vágyak,
a reményből, lám, mi maradt?

Ma melled nyomja a féreg,
és tép a szellem-idő.
Megszolgáltad a béred?
Na, nesze, még fél korty levegő!


Félhomály felé

Összemosódik a fejben a semmi a rosszal.
Ha jönnek az éjjeli árnyak, a szívszakadás fenyeget.
Szervezed ügyletedet lassan Thanatosszal,
s egyre csak érzed a vágyat: nem éltél még eleget.

Bárhova nézel, nő a mocsok, meg a szenny csak,
és szívedben immár nincsen ellene gát.
Néha a pillanat adja, az érzés megcsap:
másik a jó út, itt te vagy a renegát!

Mégis a tollat fognád újra a kézbe:
hátha az írás majd csak felmelegít,
írni virágról, szép szeretőt megidézve,
mint a pohár bor, majd feledni segít.

És összemosódik a fejben a semmi a rosszal,
és jönnek az éjjeli rémek, hív a sötét.
Táncodat lejted lassanként Thanatosszal,
s józanul nézed: más még issza sörét.

Elvakítanak?

Vakíthatnak hamis fények,
túl makacs dolgok a tények.
A való kilóg a hazugság mögül.

Éjszakai sötét rémek?
Ártalmasabbak a mérgek,
amelyeknek ma a "polgár" úgy örül.

Szennylé folyik be a fejbe,
mint a trágya tiszta tejbe,
a mérgektől a gyermek sem menekül.

Állat üvölt: "fejét verd be!
Nem való a gaz a kertbe!"
Soká lesz, hogy élhetsz itt emberül.

2017. április 21., péntek

Idegenben

Idegen már nékem e város.
Itt minden átalakul,
és a népe olyan korlátos,
a múltból sose tanul.

Idegen már nékem ez ország,
nem is értem már a beszédét.
Meg nem osztja itt senki a sorsát
azzal, akit foga tép szét.

Idegen már nékem a lét is.
El is megyek, ha tehetem,
Egy dolog tart itt mégis;
a remény, hogy van szerelem.

Hajnali óra

Fordulva önnön magába,
mint kígyó, ha kúszna fára,
tekereg egy gondolat körül.

Nem lógva hamis meséken
fegyelmezi magát szépen.
Elveti, aminek más örül.

Derékban megroppant fákon
hajnalban hintázó álom
lassan már a felhőkbe röpül.

Amire a vízhez érne,
elfogy már az összes érve.
Csendben gondolatokba merül.

2017. április 20., csütörtök

Távolodón

Távolodik most már az egész.
Feledés fedi majd, ami volt.
Észbe se' vettem.
Szürkül az ég, és éj közelít,
a merész szerelem nem emészt:
vén faszi lettem.