2017. október 22., vasárnap

A funkciót!

                                                        telefonbeszélgetés fele

A funkciót, azt tudják mind, a funkciót;
a keze meg, mintha el lenne törve mindnek.
Hat éves koruk óta b...ák őket szájba, sőt!
Nagy talentnak kell lennie, hogy tovább vigye.

A funkciót, azt tudja mind, a funkciót,
de kettőig elszámolni még egyikük se bírt.
Nem, dehogy! Csak azt az egy adót!
Minden mást a könyvelőnk már leírt.

A funkciót akarja mind, a funkciót,
hányszor magyarázzam még neked el!?
Á, hamarabb bírsz szóra talán egy rigót.
Hiába kérdezem, erre sohasem felel.

2017. október 21., szombat

Budapesten ébredve

A redőny még lehúzva,
de az óra rád erőlteti akaratát.
Az ablakon túl zúzma-
ra, bent szuszogva alszik a család.

Ébred a város. Álmosan
csikordul sínjén a HÉV.
Azután már minden zsong, tülköl, rohan,
én meg az ágyban maradtam volna még.

Kapkodom riadtan
ruhám magamra:
le ne késsem! Jaj, Istenem!

Pár éve, reggel, futva
csúsztam el, estem majdnem hasra,
akkor még átvágva fönt, a hegyen.

Rózsaszál

Sajnálom azt a rózsaszálat,
amely az asztalon maradt.
Többé téged, bár nem látlak,
fölidézem arcodat.
Ott felejtett rózsaszálak!
Az idő már meghaladt.

Nyárutó

Nyárutó volt. Én kezemben
rózsaszállal vártalak.
Fölöttünk, a végtelenben
izzón ragyogott a Nap.

Megérkeztél, és azóta
az idő állt, nem haladt:
hogy elmentél, az a rózsa
az asztalon ott maradt.


2017. október 20., péntek

Az üvegbúra alól

Az ég fölöttem szilánkra tört.
A semmi néz le rám.
A búra, amely meggyötört,
már nem házam, hazám.

Üvegcseréppel telt telt a föld;
roppan, ha lép a láb.
A legszomj nemrég majd' megölt,
most menni kell tovább.

A szivárvány megszabadul

Az este
leszáll, hegyes
vasrúdjai földbe fúródnak.
A sötétség csapóhídja
fölvonódik.

A színes üveggolyó
kihull a kézből,
csörömpölve szilánkra törik,
s a fogoly szivárvány
ellobban az égen.

2017. október 18., szerda

Amit emeltem

Hogy mondjam másként?
Itt élsz még bennem,
bár arcod, hangod
elfelejtettem.

Léted, lám, mégis
belém költözött.
Egyetlen lettél
milliók között.

Hogy mondjam, mégis,
ha nem szólhatok:
a gátak közöttünk
de igen nagyok!

Nem a szokások:
nem attól retten
szívem: a gáttól
amit emeltem.