2011. április 30., szombat

Elfutott


Elfutott egy fürge hónap.
Sose higgy a hamis szónak!
Amit egyszer elhagytál,
nem jön vissza soha már.

Elfutottak már az évek,
ismét vége lett egy télnek.
Felsütött a napsugár,
de új világot nem talál.

Elfutott megint egy hónap,
a révész alatt ring a csónak.
Sehová nem evez ő,
bár megvan az evező.

Elfutottak mind az évek,
a szemeid könnyben égnek?
Ne sokáig bánkódjál!
Megtetted, amit tudtál.

Elfutott már minden este,
amely szívemet kereste:
elég lesz a munka már!
Siess, van, ki reád vár!

Elfutottak már az álmok,
lassan, és bicegve járok.
Könny futotta el szemem.
Könnyeimet lenyelem.

Magyar Gárda Polgárőrök Civil séta és Rendőrség

Egy ingatlanos magánvállalkozó ellátja a magyar kormány feladatait, erre az Orbán kormány koncepciós pert indít ellene. Richard Field saját költségére a Vöröskereszt segítségével menekített el Gyöngyöspatáról 276 embert, amikor a törvényesen feloszlatott nacionalista Magyar Gárda Véderő szervezete a házaik mellé provokációs céllal fegyveres harcászati kiképzést szervezett.
Miután ilyen államhatalmi szerv a Magyar Köztársaság területén nem létezik, felmerül Pintér Sándor belügyminiszter és Orbán Viktor teljes kormányának a felelőssége is: milyen módon is lehetséges, hogy az állam polgári hatalmi szervei felügyeletén kívüli fegyveres szervezetek is tarthatnak harcászati kiképzést Magyarország területén?

A humanitárius mentő akció eredményeképpen az Orbán kormány által életre hívott országgyűlési "tényfeltáró  bizottság" Kocsis Máté vezetésével ellenben nem azt vizsgálja, hogy mi módon történhetett, hogy egy országgyűlési képviselőkkel rendelkező politikai párt hátterét alkotó "polgári" szervezet fegyveres harcászati gyakorlatot tart az országban, hanem a humanitárius akció nem magyar állampolgárságú szervezőjét kívánja meghallgatni, hogy a bizottság vezetőjének szavaival:  "kiderüljön, milyen erők álltak a Gyöngyöspatán amúgy is meglévő feszültségek gerjesztése mögött."
Pedig a válasz teljesen világos: az a politikai erő áll a feszültség  gerjesztése mögött, amelyik politikai és szellemi támogatása, szellemisége és az adófizetők pénze nélkül ez a bíróság által törvénytelennek nyilvánított nacionalista félkatonai szervezet utódjaként működő  "civil" szervezet létre sem jöhetett volna az országban.

A Magyar Gárda Hagyományörző és Kultúrális Egyesületet a Fővárosi Ítélőtábla 2008. december 16-án jogerős határozatával feloszlatta. Az Egyesület azonban a Központi Statisztikai Hivataltól kapott információ szerint, valamint a NAV szabadon elérhető honlapján elvégzett keresés alapján sem szűnt meg a mai napig, azaz a jogerős bírósági végzéstől számított több, mint két év alatt: jelenleg is működő nonprofit gazdasági szervezetként van nyilvántartva. A Magyar Köztársaság és Magyarország hatóságai  - úgy tűnik kormány ide - kormány oda -, egyként képtelenek érvényt szerezni a jogszabályoknak és az azokon alapuló bírósági ítéleteknek.
Persze lehetséges, hogy csak azoknak, amelyekkel titokban, vagy egész nyíltan egyet sem értenek.
Valamelyik nap egy lényegtelen ügyből kifolyólag egy budapesti kerületi rendőrkapitányságon beszélgettem egy nálam vagy bő fél fejjel magasabb és vagy tíz kilóval nehezebb nyomozónővel, - akit mindezek mellett meglehetősen megnyerő, sőt csinos külsejűnek is mondhatnék, ha nem tartanék attól, hogy rám sütik a férfisovinizmus bélyegét.
Ám ami a lényeget illeti: a nyomozónő kijelentéseivel - amelyeket természetesen szigorúan magánbeszélgetés alapon tett - bár nagy részükkel - szigorúan magánemberként - még egyet is érthettem volna, a hivatalos eljárás során nem tudtam mit kezdeni, hiszen majd minden második mondatával megkérdőjelezte azoknak a törvényeknek az értelmes voltát, amelyek védelmére fölesküdött.
Keserűen jegyezte meg, hogy a járőr autók alján lassan kilóg a lábuk a járőröző rendőröknek, míg... és itt felsorolt néhány tényt, amivel az újság és internet olvasó ember lépten-nyomon találkozik. Az iskolakötelezettség és a kiskorúak büntethetőségi életkorának leszállításával kapcsolatban csak annyit mondott: "Még nagyobb lesz a munkaerő hiány a rendőrségen és még több lesz a megoldatlan élet."  Apátlan-anyátlan gyerekeket nem lehet büntető intézetekhez hasonló "nevelőotthonokban" agyonterhelt és (a rendőrőknek megfelelően) alulfizetett pedagógusokkal "nevelni". Az ilyen helyen élő gyerekek nagy része szakpszichológus segítségére szorul, több havi munkával lehet csak teljes értékű, mentálisan ép emberré gyógyítani őket, de ez ugyanúgy nem célja sem a mostani, sem az előző kormányoknak, mint ahogyan nem célja a munkanélküliség felszámolása sem.
Ez az epizód is beillik Pártunk és Kormányunk intézkedéseinek sorába: a kormány a társadalmi problémákat úgy kívánja megoldani, hogy a problémákat elszenvedőket kriminalizálja, ezzel kizárja a társadalomból. Hiszen, ha a hajléktalanságot egyszerű szabálysértéssé alakítjuk, akkor a kormány szociálpolitikával megoldandó feladatából rendészeti feladattá fokozzuk le: a hajléktalan nem lesz része a társadalomnak: "kiiratkozik a társadalomból", mint azt mostanában gyakorta halljuk botcsinálta társadalomtudósunktól. Ha a gyermekbűnözőt egybe vonjuk a felnőtt bűnözővel, ezzel megszüntetjük a gyermekbűnözés tényét és azt az igényt, hogy az okok feltárásával és megoldásával segítsünk a rászoruló gyermekeken. Ha 15 évre szállítjuk le a tankötelezettség határát, akkor megszüntetjük vele azt a problémát, hogy képtelenek vagyunk annál különb oktatási rendszert működtetni, mint ami 18 éves korig történő iskoláztatással is csak funkcionális analfabéták tömegét képes termelni. Ráadásul saját bénaságunkat - hogy képtelenek vagyunk megoldani egy társadalmi problémát - ismét csak elháríthatjuk: "Nem mi vagyunk a felelősek, lám, ezek a gyerekek kezelhetetlenek, nem képesek semmire, nem szocializálhatók, "kiírták magukat a társadalomból". Minél előbb, annál jobb, hiszen a rajtuk - a nevelésükön - megspórolt pénzt oda lehet adni adókedvezményként és adócsökkentésként a támogatott társadalmi rétegnek. Ha kriminalizáljuk a munkanélküliséget, és kijelentjük, hogy akinek nincs munkája, annak azért nincs, mert nem is akar dolgozni, ezzel megkerüljük annak beismerését, hogy az általunk irányított állam képtelen ellátni azt a funkcióját, hogy biztonságos megélhetést biztosítson állampolgárainak. Ha alkotmányba foglaljuk a munkához való jog és a munkavégzés kötelezettségének kapcsolatát, ezzel megteremtjük a jogszabályi feltételeket a "Közveszélyes munkakerülés" büntetőjogi visszaállítására, a munkára való kötelesség alkotmányba foglalása pedig tökéletes alapot nyújt egy alkalomadtán "szükségesnek" bizonyuló kényszermunka tábor - rendszer kiépítésére.
Ugyanez a Kormány a fentiekkel ellentétben semmit nem tesz a bírósági határozatok betartatása érdekében. Persze, tudjuk: a Magyarországon nincsen rasszizmus "bár igény az volna rá".

Nem mellesleg: új Alkotmányunk tartalmazza a jogalapot a "málenkij robot" vagy a német "Arbeitlager" táborok létrehozására, amennyiben ismét előírja, hogy minden állampolgárnak kötelessége is (joga mellett) a közösségi kiadásokhoz hozzájárulni. Aki ezt nem teszi: nevezetesen, mert Kormányunk növekvő munkanélküliséggel járó gazdaságpolitikája miatt munkanélküli, az immáron alkotmányosan kényszeríthatő munkára, hogy létminimum alatti minimálbére feléből ugyanúgy levonható legyen a lineáris adó, mint Párzunk és Kormányunk vezetőinek jövedelméből, de a gyermektartásra szánt támogatást: adócsökkentés - úgysem fogja tudni igénybe venni, hiszen adója nem éri el annak összegét, nem úgy, mint azon polgártársaink, akik ezt eddig igazságtalanul nélkülözni voltak kénytelenek több százezer forintos havi jövedelmük miatt.
Ami a civil sétát illeti: egy ilyen rendszer már volt, ahol egy civil fegyveres szervezet alkotta a hatalom társadalmi támaszát: ezt úgy nevezték: Munkásőrség. Van egy érzésem, hogy a jelenlegi hagyományőrző mozgalom tagjainak egy része ezekre a szép időkre tekint nosztalgiával, hiszen a rőluk készült fényképeken éppen megfelelő korú férfiak láthatók, csak ezúttal nem "munkásőr" hanem nemzetőr jelmezben.

Előre tehát a megkezdett - illetve: vissza tehát a nem is túlságosan elhagyott lenini útra, a kommunizmus dicsőséges építéséért! Május elseje közeledtével akár meg is szervezhetné Pártunk és Kormányunk a régi klasszikus felvonulást, ahol vállon vitt Mária szobor után vonulhatnának a feloszlatott Magyar Gárda egyenruhásai, hangosan énekelve: "A párttal a néppel egy az utunk...".

A tribünről pedig Orbán Viktor integethet, balján Lázár Istvánnal, jobbján  Semlyén Zsolttal. A sztálin-bajszos nemzetvédelmi miniszter pedig elődei jó példáját követve immáron nem csak kémprogramok telepítésével és titkosszolgálati eszközök alkalmazásával figyelheti az államigazgatásban dolgozókat, hanem élőben is szemmel tarthatja a felvonuló tömegben megbúvó provokáló nemzetellenes elemeket, akiket rögtön el is vitethet a lefüggönyözött Podjedákon, esetleg a minap parlamenti javaslatban elhangzó koncentrációs táborba vitetheti egy kis málenkij robotra.

Tudjuk: a Munkásőrségbe is sokan jelentkeztek egykori nyilas pártszolgálatosok. Így megy ez. Most majd átvedlenek polgári ruhába, és a kabátujjba rejtik a szigorúan önvédelmi célokat szolgáló ólmos botot.  Ahol pedig sétálgatnak, onnan éppen el kell vezényelni a továbbiakban is minden rendőrt.
A sárkányfog-vetemény lassan beérik. A szélsőjobbnak, úgy tűnik, előbb-utóbb sikerül elérnie célját, hogy csatatérré változtassa az országot. A provokált cigány lakosság nyilván előbb-utóbb megelégeli a provokációt, és megindul a polgárháború. A forgatókönyv készen áll, csak alkalmazni kell: a polgárháborús viszonyok "pacifikálására" csak egy diktatúra képes: a mintát lehet a Nagy Francia Forradalomból, a Nagy Októberi Szocialista (Bolsevik) Forradalomról, a Németországi Nemzeti Szocialista hatalomátvételről mintázni. A "forradalmi helyzet" - a fülkeforradalom "helyzetével" szemben - lassan adottá válik. Ekkor léphet majd föl a statárium bevezetésével a feloszlatott erőszakszervezet háttér pártja, és Vona Nemzetmentő Testvér.

Barométer


Ha én kijövök, te bemész.
Ha én bejövök, te kimész.
Egymást kerüljük szüntelen,
mint a szobában, lenn az emberek.
Mondd hát el nekem, mit tegyek,
hogy megölelj, hogy megszánj!
A festék lassan lepereg,
és a vasfog gipszarcunkba rág.
Alattunk a szerkezet
egyre hangosabban ketyeg,
a súly már nem soká lejár.
Az inga majd végleg megáll,
és porrá zúzza akkor testemet
a kassáki teás szamovár.



2011. április 29., péntek

Macska Asszony


Találkoztam a Macska Asszonnyal.
Olyan volt, mint álmomban láttam Őt.
A bajusz persze hiányzott róla,
de az orra tövén ott volt a szeplő.

Szemben ült a villamoson velem.
Vannak még ilyen csodák.
Lepergett előttem egész életem:
Honnan jöttem, merre megyek majd tovább.

Egész lényéből édes illat szállott.
Arcán nyugodt boldogság és derű.
Csöpp fia szuszogva mellén álmodott:
az anyák élete nem mindig keserű.

 

Két szemed


Hogyha egyszer két szemed
rám ragyogva fölnevet,
felhő szalad szerteszét,
tiszta kék lesz fenn az ég.

Hogyha egy eső után
átölellek majd sután,
láthatod boldog vagyok:
a szivárvány felragyog.

Teljes szívből


Táncolni, írni, zenélni
csakis teljes szívből lehet.
A katarzistól bizony nem kell félni,
ha a festéket csak odakened.

Öröm, vagy búbánat ér?
Ne zárd előle el szívedet!
Az, aki a félelemtől fél,
nem is élheti az életet.

Hajnali álom


Álmot láttam, csodálatost.
Szerepelt benne pucér gyerek,
sárdagasztás és felvonó,
egy asszony arca, hogy rám nevet.

"Tejcsöppek vannak a bajszodon"
gyöngy mosollyal nevetett.
"A tiéden is." És mondhatom:
láttam bajszán a tejcsöppeket.

Könnyek csorogtak arcomon.
Kiáltozott három rigó.
Könnyemet gyorsan lemosom,
mert hiszem, hogy élni jó.

Csata előtt

1:40

Kifényesítem sisakom.
Felöltöm fényes vértemet.
A rostélyt majd reggel lezárom,
Rejtse el félelmemet.

Pajzsomat bal karomra csatolom,
jobbomba kardot veszek.
Fölülök hátára, s lovamon
újra a csatába megyek.

Ne lássa senki arcomon,
hogy mennyire rettegek!
Ha kell, hát lekaszabolom,
hogy megmentsem, saját lelkemet.


Purgatórium

1:15

1., Engem Isten úgy szeret,
     Angyalával megveret.
     Költőnek tett engemet.
     Megtöri a szívemet.

2., Félek az egyedülléttől.
     Rettegek, hogy meghalok.
     Elragadtak a magas égtől,
     szaggatnak a démonok.

3., Engem Isten szájába vett,
     Megrágott és kiköpött.
     Azért élem már életem
     a kárhozottak között.

4., Istenem, Istenem!
     Senki sincs mellettem.
     Mire jó az életem,
     hogyha nincsen szerelem?

5., Szürke tavasz, hideg nyár.
     Bolond, aki erre vár!
     Sötét ősz, fekete tél.
     Okos ember nem remél.

6., Megint kattant az óra.
     Moccannak a fogaskerekek.
     Két foguk közé szorulva
     számolom az évezredeket.


2011. ápr. 29.


1.
Engem Isten úgy szeret,
angyalával megveret.
Költőnek tett engemet.
Megtöri a szívemet.

2.
Félek az egyedülléttől.
Rettegek, hogy meghalok.
Elragadtak a nagy égtől,
szaggatnak a démonok.

3.
Isten szájába vett engem,
Megrágott és kiköpött.
Azért élem az életem
a kárhozottak között.

4.
Én Istenem, Istenem!
Senki sincsen mellettem.
Mire jó az életem,
hogyha nincsen szerelem?

5.
Szürke tavasz, hideg nyár.
Bolond, aki erre vár!
Sötét ősz, fekete tél.
Okos ember nem remél.

6.
Megint kattant az óra.
Moccannak a kerekek.
foguk közé szorulva
számolom az éveket.

2013. márc. 7.



2011. április 28., csütörtök

Tavaszi versvázlat


Miért is kéne cizellálnom
soraimat cifrán, sallangosan?
Nem elég, hogyha csak kiállok,
és elmondom úgy ahogy van?

Hogyha a mezőn sétálok,
és fejem fölött tündököl a Nap,
jobbomon lépked hű társam,
nálam nincs senki boldogabb.*

Ha bármerre tekintek,
és virágzik mindenütt ezer virág,
bizony, mindenkinek beintek
én is, ha szürke neki a világ.

A mező és Nap mindenkinek adott.
A séta néha csak-csak megejthető,
amikor virág is nyílik ott.
Csak a társ hiányzik, mint a levegő.

Ez az egész független attól,
hogyan élsz, mint gondolkodol.
Az ember ilyen alapból:
Nem bírja, ha lélekben egyedül robotol.


*már ide is bekalapáltam, mikor eszembe jött egy régi dal szövege: "Ha künn a rétet járom, és tündököl a Nap, hű társaim közt nálam nincs egy se boldogabb..."

2011. április 27., szerda

Tíz év


Tíz év nagyon* hosszú idő
.
Emberölésért szabnak ki ennyit.
Ennyi idő alatt elfogy a levegő
és kidobnak majd vagy tíz NENYI-t.

Tíz év alatt felnő egy unoka.
A kisgyerekből felnőtt lesz talán.
A középkorú hölgy elmegy nyugdíjba,
a nyugdíjasért eljön a halál.

Tíz év alatt felépül öt híd,
miket szétbombázott a háború.
Tíz év és elmúlik mind a kín,
derűre is eljön néhány új ború.

Csak tíz ilyen van egy században,
és ezalatt mennyi minden átalakul!
Eltelik egy tízes nyugodtan,
és fekete hajad szürkére fakul.

Tíz éve már, hogy véget ért az élet.
A lendület azóta még visz tovább.
Úgy teszek csak: mutatom, hogy élek,
mozgok, mint a felhúzható babák.

Lassan majd lejár minden rugó,
és nem lesz többé újabb mozdulat,
ha nem jön el az óra-felhúzó,
és nem forgatja meg megint a kulcsokat.

 
* Az eredeti szövegben itt "némileg" más szó szerepel, de attól a szalonnaképtelen szótól lefagyott a billentyűzetem.

Keskeny ösvényen


Lassan újra tárul a pokol szája.
Reám mered ismét a bűzös torok.
Hiába fordulnék majd más irányba,
előbb-utóbb megint ide jutok.

Vékony ösvény visz el a peremén.
Végigmentem rajta párszor gyalog.
Jobbra a sziklafal, balra a meredély.
Majd a kettő között egyensúlyozok.

Süvít a szél a hátam mögül,
a szürke felhő tüzes villámokat okád.
Ha csúszom, vagy billenek, a Sátán örül:
odalenn várnak már a cimborák.

Végig lehet menni azon az úton.
Párszor nekem már újra is sikerült,
de tartanom kell magam, ahogy bírom,
szememből, ha belenéznek, minden kiderül.

Tudom: ki kellene kerülni ezt a utat,
más felé venni az irányt.
Akkor nem kellene átkozni az Urat,
hogy miért lett ösvénye ilyen silány.

Biztosan csak én járok körbe-körbe:
már megint elvéthettem az elágazást.
Nem tudom, majd hogyan nézek tükörbe.
Magam látom benne még, vagy valaki mást?






Táncház


Mennyit ér a zene, amíg meg nem szólal?
A hegedűhúr, hogyha nem húzzák vonóval?
Mit ér a hagyomány, ha csak írott malaszt?
Mi az hogy paraszt tánc, ha nem járja paraszt?

Magyar s román falvak ósdi muzsikája,
utolsó prímások rejtett tudománya
Új életre kelt a hegedű húrokon:
régi magyar dalok szólnak az ajkakon.

Tanították nékünk már az iskolákban,
kórusok zengették koncert palotákban,
pódiumról szóltak a magyar dallamok,
sok-sok fiatalban nyomot ez nem hagyott.

Három zenész kezdte, no meg néhány táncos:
ez a zene és tánc nem csak mutatványos!
Jó buli a táncház, hogyha te is járod,
táncolhatsz rogyásig, törjön bele lábod!

Mint a futótűz a kiszáradt réten,
hogyha meggyújtja egy szikra a szélben,
úgy száguldott ez a régi-új kultúra
végig az országon, s nem is volt ok búra:

Hiába keresett, kutatott hatalom
ürügyet tiltásra: nem talált, a barom.
Pedig a tánczene és a táncház élet
maga a szabadság, addig, míg csak éltek!

Grafománia


Én nem vagyok költő,
csak egy ócska grafomán vagyok:
az írás számomra mint a levegő:
írok, akkor is, amikor nincsen rá semmi ok.

A költő mindig igazat lódít,
és a valóság zsigerébe lát.
Én nem írom, csak a valódit,
és hozzá költött színes legendát.

Lehetne komoly mondandóm is nekem,
és súlyosak lehetnének a szavak,
akkor sem lenne megoldva életem,
és visszamaradna bennem a salak,

mi az igaz és való közti feszültségből származik,
mikor végbemegy a reakció:
az ember lelke majd' elkárhozik,
annyira vágyja azt, ami jó.

Én még nem nőttem föl, és nem is fogok,
legalábbis azt hiszem:
naphosszat mesék tején lógok;
fele már megsavanyodott idebenn.

Olvasom mások verseit:
"Nédd má', milyen érett költő!
Milyen szépen tudja szavait
rímbe és ritmusba szedni ő!"

Nekem soha nem lesz ily tehetségem,
csak kalapálok folyamatosan,
mindent, ami felötlik bennem,
és az agyamon átoson.

Ez nyilván nem költészet,
bármily szórakoztató,
- már úgy értem, magamnak -
mert nem vagyok olyan tahó,

hogy ilyen szómenést kényszerítsek másra,
akit általában nyilván nem is érdekel,
énbennem milyen gondolatok is járnak,
ha az írás lendülete ragad egyszer el.

Hiszen ha nem rezdül meg másban
egyáltalán valami húr,
hogyha olvassa írásom,
lehet bár kiváló az úr,

sok mindenben,
de nem lesz belőle költő soha.
Nem biztos, hogy a sors az emberhez
csak egyféle módon lehet mostoha.

Vérrel, verejtékkel

"Vérrel, verejtékkel" írom verseimet.
E két szó miatt majd kinevetsz engemet:
Rímeim döcögnek, dadognak a szavak.
Témáim megszólod: "Na, ez jó kis alak!

Mindig csak ugyanazt az egy nótát nyúzza.
Nincsen neki semmi képessége újra."
Most kellene ide egy jó antitézis,
ami megmutatja: másként van ez, mégis.

Aztán levonhatnám a konklúziót,
lehetne versemnek a vége csattanó.
Győzedelmeskednék imígyen írásban,
ha már nem sikerül soha semmi másban.

2011. április 26., kedd

Szerelem

Nincsen sokszínűbb dolog a világon,
mint két ember kapcsolata.
Ehhez képest a kisujjamból kirázom:
smafu a részecskefizika.

Tipizálni tipizálunk, persze,
- így működik az emberi agy - ,
de soha, senkinek ne legyen rá mersze,
hogy kijelentse: "Te ilyen típusú vagy"!

Az ember magának is meglepetést okoz,
ha egyszer csak szerelembe zuhan.
Ilyenkor az érzés mindent végletekig fokoz,
néha azt sem tudjuk, mit és hogyan.

Lehettél már szerelmes hússzor,
vagy pedig eddig még soha:
hiába vagy már tapasztalt, vén bútor,
egy szerelemben szép lehetsz, de maradsz ostoba.

Addig jó a világ, amíg ez így is marad
(és a változástól nem kell félnünk nagyon).
Ahol a szerelem dúl: kő kövön nem marad,
de új élet épül a romokon.

Látnom kellene


Nem vagyok buta.
Tudom jól, hogy látnom kellene
a szélcsendben a szelet,
a vízcseppben a nyüzsgő életet,
a felhő mögött a csillagos eget,
az izzó nyárban a telet,
a pap prédikációjában a szellemet,
bármilyen suta.

De nem tehetem,
akárhol kutatom, keresem,
a megértést félbe hagyott mondatodban,
az együttérzést a márvány álarc mögött,
szeretetet a közönyben, mi a szívünkbe költözött,
simogatást befejezetlen mozdulatodban,
égen-földön sehol sem lelem,
ha nincs szerelem.

2011. április 25., hétfő

Álom a porban

Cseik Gergely: Hullócsillag c. verse alapján

Ha dolgaid után loholva járod
a világot szakadatlan,
és égre meredve kergetsz egy álmot
folyton, és lankadatlan,
és nem veszed észre, mit átlép a lábad,
nem más, mint égi jel,
mi megváltoztatna egy egész világot,
ha lenne, ki odafigyel,

s, ha nem is a széles, egész világot,
csak saját életedet
cserélné, és teljesítené álmod,
még úgy is nagy teher,
hogy otthagytad álmodat fekve a porban
és nincsen már többé remény.
Később már hiába vered a falba
a fejedet, bármily kemény.

Szeretni és szeretve lenni

(Míg csodára)


Mondják az emberek, jó sokan:
jó, hogyha valaki szeretve van.
Én bizony csak arra gondolhatok,
szeretni ennél tán még jobb dolog.

Élvezed, ha van ki téged szeret,
és kiszolgál minden szükségletet?
Hiheted, még jobb, ha másnak élsz,
boldogságot inkább néki remélsz.

Savanyú a szőlő minden hegyen,
hogyha nem vehetsz részt a szüreten.
De, ha kosárba szedheted a fürtöket,
ha nem is a tiéd, megvan az örömed.

Azt hiszem, mindegy hogy reménytelen,
de jobb, ha van, mint ha nincs szerelem.
Mit másnak adhatsz, talán majd visszahull reád,
ha szeretsz, így lesz kerek ez a világ.


2011. április 24., vasárnap

A Zemberek Szoociális Kormánya


Megszületett (és erre is több, mint egy teljes évet kellett várni) a FIDESZ szociális érzékenységű kormányának nem megszorító nem csomagja. Miután az új adótörvénnyel már jó mélyen belenyúlt a bérből és fizetésből élők, tipikusan havi 300 eFt-nál kevesebbet tartalmazó zsebébe, hogy az onnan elvett összegeket odaadhassa a 300 eFt-nál nagyobb jövedelműeknek adócsökkentésként, valamint átalakította a gyermeknevelés támogatási rendszerét oly módon, hogy a havi 2 millió forintos jövedelemmel rendelkezők leírhassák ezt az összeget adójukból, azok ellenben, akiknek nem éri el a jövedelme azt a mértéket, hogy lenne mit leírni belőle, ne tehessék meg ugyanezt, most további Bokros-csomag méretű megszorításokat tervez. Miután a tavaly ősszel elfogadott, gondosan megtervezett költségvetést egyszer az év elején már alaposan módosítani kellett, majd a módosított költségvetést a Széll Kálmánról elnevezett széllel bélelt tervvel kellett úgymond "kiigazítani", immáron a harmadik kiigazításra is elérkezett az idő a költségvetési év első harmada végére. Ha így haladunk, ez évben még további hat hasonló csomag várhat ránk.
A Széll Kálmán tervvel módosított, módosított költségvetési terv ugyanis a kormány által létrehozott Költségvetési felelősség Intézet szerint jövőre 1000 milliárd forintos borulást okoozna az államháztartásban.
Magyarország Kormánya tehát minden, csak nem kormány: külön intézetre van ahhoz szüksége, hogy a Magyarország felelős(?) minisztere által beterjesztett költségvetés (ami nem mellesleg egy kormány legfontosabb kormányzati feladata) ne boríthassa föl az államháztartást.
Nézzük csak: A hajó kapitánya nem vállalja a felelősséget az utasításokért, amit kiad, és letrehoz egy útvonal-ellenőrzési Intézetet, amelyik felülvizsgálja: vajon jól tervezte-e meg a kapitány és stábja (mondjuk az első tiszt, meg még a kormányos) az útvonalat. Nem a kapitány felelőssége immáron, ha a hajó zátonyra fut, hiszen ott az Útvonal-ellenőrzési Intézet, amelyiknek tagjai természetesen sima szerződtetett matrózok, és rossz navigáció esetén börtönbe is csukhatók. Nem úgy, mint a kapitány és kormányosa, akik ezek után mossák kezeiket, és másra kenik azt a nagy rakást, amit ők állítottak össze.
Így vállal felelősséget Orbán Viktor felelős magyar Kormánya saját döntéseiért.


2011. április 23., szombat

Harmincöt éves május


Telve volt a hegyoldal apró virágokkal,
mikor utoljára arra sétáltam.
Telve volt a szívem bús nosztalgiával,
mert a régi utcátokban jártam.

Gyakorta járok fel azon a kis lépcsőn,
amit megismertem harmincöt éve már,
sokszor gondolom el magamban merengőn
azt a réges-régi tavaszi délutánt.

Ugyanígy virágzott akkor az orgona,
ugyanígy színes volt sok ezer virág,
amikor utolszor láthattam arcodat.
Azután lett szürke az egész világ.

A tükör meg a képed


Ne a tükröt szidjad! A képed a ferde.
Hogy' a fenébe nem jöttél rá már erre?!
Pedig már Moliére megmondta a frankót,
szavára nyugodtan tehetsz föl pár bankót.

Nem tetszik a képed? Ne nézz a tükörbe!
Pedig mondta más is, hogy az orrod görbe.
Nem a többi hibás: te magad vagy hiba!
Hogyha ezt belátod, nem lesz több galiba.


Népítélet


Polgáraim!
Négy bűnös áll itt előttetek.
Egyiküknek - rátok vár - kegyelmezzetek!E kettő itt a jobbomon házasságtörő.
A férfit a férj már a birtokán tartóztatta föl.
Az én dolgom, hogy most titeket megkérdezzelek:
egyiküknek a kettő közül adtok-e
kegyelmet?
Mi légyen sorsa e két bűnösnek, népem, mondd tehát!
S a nép egy ajakként zúgta rá: sorsuk legyen halál!

A jobb kezemnél egy férfi áll, kit sokan ismernek már.
Népszerű, nagyhangú fickó, kinek minden korcsomán
volt tartozása, amit mindig szépen fizetett,
abból, amit csalással, kártyán tőletek elszedett.
Rajtakapni bűnein soha nem tudta senki sem,
ám tegnap előtt az éjszaka csúszott el egy viccen:
addig űzte tréfáit egy utcasarkon ő,
míg a járőr arra járt, és fogyott a levegő.
S, hogy elszabaduljon s megmentse bőrét, talán,
egy nagy kővel a rendvédelmet úgy verte kupán,
hogy ott maradt az utcasarkon vérben fekve ő,
s a következő állomása lett a temető.
S e gyilkosra, haramiára, népem, mondd, mi vár?
És a nép hangosan ordibálja: "Hagyjuk futni már!"

És végül itt, előttetek áll a negyedik:
Ő ideákkal és eszmékkel falvakban kereskedik.
Bűne volt, hogy szót emelt az igazság miatt,
és megdorgálta a haszontalan, léha polgárokat,
hogy szemükkel az örök igét keressék szüntelen,
mert amit itt nyernek a földön lenn, elveszítik fenn.
Mondd csak, népem, e hőzöngőre milyen ítélet vár?
S a nép üvölti, mint az orkán: Halál reá, halál!



2011. április 22., péntek

Időközi mérleg


Felkészülni a halálra
nincs már hátra sok:
több múlt el, mint ami rám várhat,
- arra gondolok.

Ha nézem egyenlegemet,
az bizony silány:
kalibrálhatok mérleget,
túl nagy a hiány.

Hogyha a szívemben lévő
űrre gondolok,
vagy, ha amit majd a végső
mérlegbe dobok:

mit is tettem én le eddig
az asztalra már?
Mi várható tőlem a végig
még majd ezután?

Összevethetem dolgaim
közös sorsunkkal én:
sem bévül, sem kívül nincs
halovány remény

arra, hogy végül megigyak
majd egy kupa bort,
s közösen mondhassuk azt:
"ez férfi munka volt".

Este volt


Este volt, a bőrünk összeért.
A parkettán volt elkészítve ágyunk.
Odakint az éjszaka zenélt,
egy pokróc alatt, mezítelenül háltunk.

Az égen fenn a Hold kerek
arca fénylőn kukucskált az ablakon.
Hogy meddig szólt még a zene
a kerthelyiségből, bizony most már nem tudom.

Téged zavart a kislámpa-fény.
Éppen elérted a villanykapcsolót,
és ahogy áthajoltál, fölém,
ajkam ajakaddal csókban egybe forrt.

2011. április 21., csütörtök

Eszterházy Péter nyomán, aki Csordás Gábort idézi:


A költő és író dolga, nem az, hogy magát értelmezze a világ kontextusában, hanem, hogy a világot értelmezze a saját maga kontextusában.




Eredeti "... hajlamosak vagyunk arra..., hogy kultúránk a saját kontextusában értelmezze a világ dolgait , ahelyett, hogy a saját dolgait értelmezné a világ kontextusában."
Eszterházy Péter: Az Enquist az Enquist az Enquist (ÉS, 2011. ápr. 15.)


Feltámadás


Istenünkről legenda él, hogy a Földre küldte egyszer
meghalni fiát a bűnökért, megváltani véle az embert,
s, ki hisz benne, halála után majd üdvösséget nyer,
bár itt e Földön élete nem más, mint teher.

E szép legenda oly erős két ezredéve már,
hogy megélhetővé szépített sok életet, s halált.
Felhasználta e történetet a múltban már sok lator,
hogy rakjon arra fékeket, ki elhinni elég botor,
hogy minél többet nélkülözöl  itt a Földön, lenn,
annál inkább a tiéd lesz majd odaát a végtelen.

Saját enérdekét leplezte véle sok bitang,
s hiába sír az égre fel  milliónyi hang:
"Uram! Elég a szenvedés! Miért nincs vége már?
Ha az élethez szavad ily kevés, hogyan győzöl halált?"

2011. április 20., szerda

Visszalapozok


Belelapozgatok kockás füzetembe,
beleolvasgatok régi verseimbe.
Mindig csodálkozom rajta, mit olvasok:
eszméletlen jó, mit bennük találhatok.

Hogyha életemben egyszer költő lennék,
verset csakis teljes, tiszta szívből írnék.
Épp ilyen versekben szólna majd az ének;
én is így kutatnám, mi végre is élek.


2011. április 19., kedd

Freud Földjén


Izzó lávatónak vékony, felső kérge,
fortyogó magmának tán tíz ezreléke,
tudatunk, mi tartja kordában az ösztönt,
hogy a káosz minket soha el ne öntsön.

Vékony máz a tudat, hol születnek szavak,
nemesül érzelem, szárnyal a gondolat.
Világokat alkot, és költeményeket;
itt éljük életünk, mindnyájan, emberek.

Kéreg híján a Föld puszta magma lenne.
Izzó fortyogásban nem élne meg benne
sem növény, sem állat, sem pedig értelem,
nem lehetne ember, nem lenne szerelem.

Tudatod, a felszín. Ez ad környezetet,
amiben élheted emberi életed.
Amikor felfeslik, vulkánként tör rajta
keresztül az ösztön: a mélyből a magma.


Nap-visszaváltó

I.

Van, ki sokáig őrzi egykori napjai árnyát.
Régen nem teszem én.  Nincsen erre igény.
Pontjaimat teszem el, mikor este leoltom a lámpát:
minden pontot, amit  napjaimért kapok én.
Hogyha elég pont gyűlt már végre, itt az idő, hogy
mindet visszavigyem: Értük jár a halál.

II.

Életed nem egyben, porciózva kapod.
Egy-egy kis adagja tölti be egy napod.
Használd föl minden nap! Sose gondolj arra,
hogy amit ma meghagysz, megmarad holnapra!

Van, ki használt napját szekrénybe akasztja,
huzatot húz reá, naftalinba rakja.
Vállfán gyűjtögeti az elmúlt napokat,
a szekrényt rázárja: ott nem porosodhat.

Én, ha jő az este, beváltom a napot;
amit kapok érte, kupont, azt elrakom.
Gyűjtöm a pontokat. Egyszerre beváltva,
ha majd mind összegyűlt, jó lesz egy halálra.


Egykori kamasszerelem


Csak tizenöt voltam,
vágyakkal szívemben.
Mind róla álmodtam,
majd eszem vesztettem.

Hajnalban hangtalan
sírtam tele párnám;
tudtam, hogy hasztalan,
mégis hittem: vár rám.

Ő volt az idősebb
majd egy teljes évvel.
Nem is kecsegtetett
soha sem reménnyel.

Mostanra már tudom:
kamasz szívem tette
csak, hogy éji álmom
minden nap elvette.

 
Elmúlt egypár hónap,
több, mint tizenkettő.
Letelt az óév is,
eltelt egy esztendő,

begyógyult a szívem,
kín nem rágott benne:
s új szerelem hozott
friss gyógyírt a sebre.

Adó- és gazdaságpolitika FIDESZ módra


Sokan, sokszor elmondták már, mégsem elégszer. Még mindig van, olyan is, aki saját kárán is tapsol, és mindent elhisz.

Már tavaly tavasszal az ez évi adó jogszabályok tervezésekor is egyre világosabbá vált, ami egyértelmű lett a 2011. évi adótörvény elfogadása után: Pártunk és Kormányunk vezetői a sokszor hivatkozott zemberekkel kívánják megfizettetni a nagy jövedelműeknek adott kedvezményeket. Mindezt tették demagóg tőke-ellenes jelszavak és "finánctőke" (banktőke) ellen indított "támadásuk" csinnadrattájával megtetézve. Mára már tény, amit tavaly tavasszal is tudhattunk, tudjuk, hogy az átlagjövedelem alatti bérből és fizetésből élők jövedelmi viszonyai romlottak a lineáris adókulcs
bevezetésével, és ezen a romláson semmiféle Pártunk és Kormányunk által lebegtetett
bérkommandósdi nem segített. Ezzel egyidejűleg a progresszív adókulcs lineárissá mérséklődése és a gyermekek utáni adójóváírás igénybe vételi lehetőségének jövedelem határtól független kiterjesztése tovább javította a nagyobb jövedelemmel rendelkezők pozícióit, mint ahogyan ez kimondott szándéka is volt az Orbán Viktor vezette FIDESZ kormánynak, és a hozzájuk darált Keresztény Demokratáknak.
Az adószabályok ilyetén változtatása teljesen egybe cseng Pártunk és Kormányunk azon törekvéseivel is, amelyek az elmúlt év során folyamatosan növekvő munkanélküliséget a munkanélküli ellátások drasztikus csökkenésével kívánja orvosolni munkahely teremtő gazdaságpolitika helyett. Mi sem bizonyítja Orbán Viktor pártjának érdektelenségét választói életkörülményei iránt ékesebben, mint az a tény, hogy Kormánya a növekvő munkanélküliség - mely ez év februárjában meghaladta a rendszerváltás óta mért legmagasabb csúcsokat is - ellenére szimbolikus politizálással, és saját hatalmának bebetonozásával volt elfoglalva.
Nagyon szépen illik ebbe a politikai vonulatba a jövő évi adójogszabály módosítások nyilvánosságra került terve.
A következő évben a tervek szerint csökken a lineáris adókulcsból származó terhelés. Az államháztartás bevételeiből ily módon kieső összeget Pártunk és Kormányunk az adó jóváírás feltételeinek szigorításával óhajtja kompenzálni - az államháztartás részére. Akik 260 ezer forintnál nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, azokat ugyanis ez a  szigorítás már nem érinti, hiszen nem jogosultak az adó jóváírásra. Ez - a jobban kereső - réteg kizárólag az adókulcs csökkenés előnyeit fogja élvezni. A fenti összeg alatt keresők esetében az adókulcs csökkenésének - kizárólag ez évihez képest történő -  kedvező hatását a kompenzációnak a "rendszerből történő kivezetése" (hogy Pártunk és Kormányunk némileg eufemisztikus megfogalmazását használjam) teszi semmissé.
Tehát jövőre ismétlődik az idei év elejének eseménye: megint a dolgozó, kisebb jövedelmű rétegek szívják meg.
Pártunk és Kormányunk valódi, szavakkal leplezett gazdaságpolitikáján: hogy a rosszabbodó (? mára már javuló tendenciát mutató!) világgazdasági helyzet hatásait a szegényebbekre terhelve adjon előnyöket a gazdagabbaknak, a jövő évre tervezett adópolitika következetesen viszi tovább.
Ezt tetézi meg a szociális és munkanélküli ellátások tervezett leépítése, oly módon, hogy semmiféle terv nem készül a munkanélküliség valódi visszaszorítására: valódi, munkaerőt felszívó, termelő vállalkozások tömeges létrejöttének  elősegítésére.
Nem is készülhet: erre a FIDESZ politikusa és agytrösztje sem az "elmúlt nyolc év" (csak, hogy elmúltnyolcévezzünk is egy kicsit, a divatnak megfelelően), sem pedig kormányzati felelősségük lassanként múlóban lévő egy éve alatt nem voltak képesek. Magyarul és tömören: az elmúló év során a FIDESZ kormánya semmit nem tett, amivel a gazdaság talpra állását támogatná, ellenben mindent megtett, amiről még az adótörvény életbe lépése után, januárban is azt hazudta, hogy nem teszi: Adókat emel, ellátásokat szüntet meg, közösségi kiadásokat csökkent: megszorító intézkedéseket foganatosít. Emlékszünk? Nem? Lassan idézem, hogy mindenki megértse: "Hiába kérik, követelik a szocialisták, vagy akármelyik másik ellenzéki párt, nem lesznek megszorítások" (Szíjjártó 2011. január 13. 15:38 MTI).
Attól nem lesz 300 000 munkahely, mert Orbán Viktor 150 000 rokkant nyugdíjasról kinyilvánítja, hogy nem rokkant, és másik 150 000 munkanélkülinek meg azt mondja: menj dolgozni, ha élni akarsz! Ráadásul igencsak a saját farkával játszó majomra emlékeztető kreatúrát alkot az a program, amikor a 150 000 új munkahelyet azokból az adóbevételekből akarja megteremteni (lásd: közmunka program), amelyeket éppen az ezeken a munkahelyeken fizetendő minimálbérek megadóztatásából szed majd be.

2011. április 17., vasárnap

Ha majd egyszer


Hogyha majd egyszer elfogy a reményed,
s nem látod színesnek a tarka rétet,
fejedre fekete gyászfátyol terül,
lelked a mélységes homályba merül,
magad már attól is bűnösnek érzed,
ha parkban a színes virágot nézed,
hiába tudod, hogy harsog a tavasz,
mert szívedben zörög az őszi haraszt,
ha rigó hiába dalolja néked:
"ne mondj le róla, mert szép ez az élet!",
ha mélységbe nézel peremén állva,
és nincs, aki fogna, és húzna hátra,
legyen mégis, ami visszatart téged:
végezd el rád szabott kötelességed!

Jó lenne


Jó lenne hogyha megtárgyalhatnám,
valakivel, a világ baját.
Jó lenne, hogyha átsutyorognánk
néha egy álmatlan éjszakát.

Hiába bizony a ritmus és rím,
hiába a leírt gondolat,
ha a szívben, ami rág, azt a kínt
kiírod, de a bánat marad.

Jó lenne néha lehúzni egy sört
egy füstös kis kocsma asztalán.
Jó lenne néha fizetni egy kört,
és tudni: valaki vár reám.

Elmúltak mind a boldog évek,
elszállt az egykori pillanat.
Fakulnak már a régi képek.
Mára csak nosztalgia maradt.

Gyermekláncfű


Sárga és fehér a zöldön.
Itt a tavasz a Földön.
Lombos a liget, a rigó
azt kiabálja: élni jó!

2011. április 16., szombat

Bordal


Bordalt kellene írni,
sej, az angyalát!
Kevesebbet meginni
legalább egy éven át.

Mert, ha a rímet nem
lehet is meginni,
szép lányt talán lehet
véle csábítani.

Egyként jó, ha a bor
zsongítja fejedet,
vagy, ha egy szép lánytól
elnyered a szerelmet.

És ha a szerelemnek
egyszer vége már,
töltsd meg a serleged,
s megint csak bort igyál!


Plaza


Vörös betűk fejem fölött hirdetik egy bolt nevét.
Szinte steril a környezet, mégis: mennyi a szemét!
Krómacél és üveg csillog, huszonkét fok, semmi szél.
Szemem elkáprázva pillog: Mi az, ami itt megél?

Lépcsők nyúlnak végtelenbe, rajtuk álló emberek,
mintha másznának hegyekbe. Szíve egynek sem remeg,
bár a "föld" mozog alatta, s halad, meg se mozdul ő.
Gondja letudva holnapra: megvan már a betevő.

És mi lesz, hogyha egyszer csak bezárnak az üzletek?
Ha a boltban nem lesz étel, hová viszed pénzedet?
Hogyha szél fúj az utcán pénzt: sok-sok papírszemetet,
élelem helyett majd eszel ócska mobil hegyeket?


2011. április 15., péntek

Néha kedvem sírni támad


Néha kedvem sírni támad,
elmesélném fűnek-fának,
fölírnám egy levelére,
elengedném azt a szélbe,
eldalolnám egy rigónak,
pletykálja tovább a tónak,
tóból folyna a patakba,
elcsacsogná habnak hangja,
patakból egy nagy folyamba,
vinné víznek áradatja,
belefolyna a tengerbe,
elvegyülne vize benne,
Nap hevétől bánat-pára
bánat vízből égre szállna,
felhő gyűlne ott belőle,
szellő fújná távol tőle,
házad fölé kerekedne,
az eső is megeredne,
bánat cseppek ablakodra
hullanának párkányodra,
azt dobolná mind a cseppje,
kora reggel, késő este,
annyira vágyom utánad,
néha kedvem sírni támad

2011. április 14., csütörtök

Ady Ugarán


Ma is Ős Ugaron járok,
hogyha magyar földre lépek.
Szennylével telt minden árok,
és a gaz itt mily temérdek!  
Csend honol az egész tájon.
Fekete árnyképek lengnek;
lidérces lesz minden álom,
amit csak itt elképzelnek.


Néha átsuhan egy szellő:
azt hihetnéd, itt a hajnal,
a napvilág most már eljő,
kivirrad már madár dallal,

de csak szemetet hord a szél,
csak a mocskot szórja széjjel.
Sokára ér véget az éj.
Nem jön hajnal friss reménnyel.

Műnépdal


Messzire szálltak el ősszel mind a fecskék.
Elvitték magukkal szívem szép szerelmét.
Tavaszra a fecskék mindig visszatérnek,
Csak az én szívemben nincs vége a télnek.

Tavasszal minden jég olvad a vizeken,
Az ember szívében nyílik a szerelem.
Amíg a szerelem virágját nem bontja,
Az én bús szívemet jégpáncél szorítja.

Jaj, de kutya nehéz egyedül az élet!
Egyszer faggyal dermeszt, másszor lánggal éget.
Nem is lehet boldog többet az életem,
Míg nem virágozik benne a szerelem.

2011. április 13., szerda

Háromnegyed éves terv.

Én nem vagyok egy "politikai elemző" és őszintén szólva a hócipóm is tele van ennek az akarnok alaknak a kormánya tevékenységével, és annak kritizálásával is: mi a rossebnek, amikor úgysem változik semmi?
Mindazonáltal időről időre hányingert kapok ennek a társaságnak a minősíthetetlen viselkedésétől.
A mai napon megjelent hírek szerint "a 2011. április 15-én nyilvánosságra kerülő Konvergencia Program tartalmazza azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek a foglalkoztatás növelése, a gazdasági növekedés erősítése, az ország versenyképességének javítása, valamint a fiskális egyensúly biztosítása érdekében elengedhetetlenek. A Konvergencia Program részletesen beszámol azokról a lépésekről, amelyeket a kormány az egyes kritikus területeken (önkormányzati rendszer, nyugdíj jellegű ellátások, szociális rendszer, közpénzügyek, közösségi közlekedés) a költségvetési szempontok figyelembe vételével kíván tenni 2011-ben" - közölte az NGM április 1-én.
A hír kapcsán fölmerül az emberben néhány kérdés: ha a 2011. évi program valamivel (mintegy fél hónappal) a 2011. év első negyed évének vége után kerül nyilvánosságra, miután kormányzati kommunikációból az egész első negyedév folyamán azt hallottuk, hogy éppen dolgoznak rajta, vajon hogyan lesz belőle éves program? Ehhez kapcsolódó további kérdés: amennyiben a 2011. költségvetési év éves kormányprogramját a költségvetési év során állította csak össze a kormány, és azt március 15.-én hozza nyilvánosságra, akkor mi az atyaúristent fogadott el a magyar országgyűlés a költségvetési vitában? Amennyiben ez mégsem az éves költségvetési és gazdasági program, hanem csak annak módosítása, akkor felvetődik a kérdés: miféle fércmunkát nyújtott be tavaly Pártunk és Kormányunk a magyar országgyűlésnek, amelyet röpke negyed év elmúltával újra kell szabni?

Tessék mondani: mi a jó Istennel foglalkozott a Magyar Köztársaság Kormánya a tavalyi év folyamán az én adómból, ha a költségvetési év első negyedének eltelte után áll elő A TERVVEL?
Mit csinált eddig a kormány? Hogy van az, hogy a 2011-es terv 2011 első negyedéve után készül el? Akkor ez nem 2011.-es terv, maximum az év hátra lévő részére vonatkozó terv.
Miért is fizetem a kormányt az adómból? Mit csinált tavaly?

Mint tudjuk, beiktatása idején a miniszterelnök jobb keze két héten belüli rendet ígért az országban. Tekintsünk el attól, hogy a belügyminiszter irányítása alá tartozó katasztrófa megelőzés nem látta el megelőző feladatát, így bekövetkezhetett a nyári katasztrófa, mert nem kényszerítette rá a hatóság a szükséges intézkedések meghozatalára a gazdasági társaságot. Ha az ember rosszindulatú akarna lenni, feltételezhetné, hogy e mögött is tudatos politikai szándék állt: így lehetett állami felügyelet alá vonni Magyarország egyik leghatékonyabban működő gazdasági vállalkozását.
Ami a rend helyreállítását, illetve fenntartását jelenti: a Magyar Köztársaság bírósága feloszlatott egy paramilitáris szervezetet. Ez a szervezet átalakulva Március eleje óta rendszeres félkatonai stílusú járőrözést folytat több magyar településen. Ebből két dolog következik: a Magyar Köztársaság, illetve most már lassan a továbbiakban Magyarország belügyminisztériuma képtelen fenntartani a rendet az országban, hiszen ezt a szerepet állítólag egy polgárőr egyesületnek kell ellátnia, másrészt a Magyarország belügyminisztere irányítása alatt álló rendvédelmi szervek képtelenek fenntartani az országban a törvényes rendet, és elejét venni a bírósági ítélettel betiltott szervezetek más néven történő újraéledésének.
Ennyit Pintér Sándor - azaz a magyar kormány - munkájának hatékonyságáról.
Nézzük tovább:
Többször leírtam én is, mások is, számszakilag igazolták sokan, már egy évvel ezelőtt is, hogy a lineáris adózás egyetlen célja a közösségi kiadások nagyobb részének átterhelése az alacsonyabb jövedelműekre, hiszen az adózási szabályok változása a nagy jövedelműeknél több jövedelmet hagy az eddigieknél, a kisebb jövedelműektől pedig többet vesz el. Ehhez járul a kormány szociálpolitikája, ami a befizetett adó mértékét csökkenti a gyermekek után járó kedvezménnyel. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az tudja a kedvezményt igénybe venni, akinek az éves adója legalább akkora lenne, mint a kedvezmény mértéke. A kedvezmények és a lineáris adózás együtteséből kirajzolódik Pártunk és Kormányunk társadalompolitikai célja, aminek felismeréséhez középiskolai végzettségnél többre nincs igazán szükség: A FIDESZ minden populista "népbarát" szólama mellett annál nagyobb kedvezményeket ad adópolitikájával valakinek, minél nagyobb az illető jövedelme. Ez a kedvezmény, ami mind az előzőkhöz képest csökkenő adókulcsban, mind pedig a gyermekek számával jövedelemtől függetlenül igénybe vehető adókedvezményben jelentkezik, azt jelzi: Orbán Viktornak és baráti - gazdasági-politikai érdekkörének kedvezményezettjei - minden tőke ellenes tirádával szemben - a nagy jövedelemmel rendelkező, lehetőleg 2-3-4 gyermeket nevelő, a gazdasági-politikai elithez tartozó felső-közép vezetők.
A politika kárvallottjai azok az emberek, akik eddig is olyan környéken éltek, ahol a rendszerváltás óta eltelt harminc év sem hozott munkalehetőséget, szociális-gazdasági- és társadalmi helyzetüknél, valamint lakhelyüknél fogva képtelenek magasabb iskolázottságot szerezni, munkaerejükre nincs szükség, így amúgy is egyre nehezebb fenntartani magukat. Miután mindenki tudja, hogy magyarországon a roma népesség tagjai közül a népesség egészénél sokkal nagyobb arányban tartoznak ebbe a rétegbe, immáron kimondhatjuk, hogy Orbán Viktor eddigi gazdasági-, adó- és szociálpolitikai lépései kifejezetten kedvére válhatnak a magyar lakosság rasszista részének. Ez nyilván célja is politikájának, hiszen olyan következetes benne.
Mindezen lépéseihez járul hozzá a munkanélküli és rokkant ellátások összegének csökkentése, illetve felülvizsgálata. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg rokkantként nyilvántartottak számarányának felére csökkentése és a "gazdasági életbe, a munkába való visszaterelése" homlokegyenes ellentétben áll a munkaerő piaci elyzet alakulásával. A rendszerváltás óta nem volt még olyan arányú a munkanélküliség Magyarországon, mint Orbán Viktor második kormányának fél éves tevékenységét követően ez év februárjában.
A "zemberek" megbízását (tudjuk: kétharmad!) telejsítő Pártunk és Kormányunk következő lépése nyilván a "kiművelt emberfők sokaságát" célozza az iskolakötelezettség határidejének 15 évre történő leszállításával. (Valószínűleg ez lehet az egyik oka, hogy Széchenyi nevét Széll Kálmánéra változtatta meg a FIDESZ stáb). Ez a lépés tökéletesen alkalmas arra, hogy a tovább tanulni nem tudó fiatalok tömegével növelje a munkanélküliek táborát. Ezzel a gesztussal a FIDESZ saját szóhasználatát idézve: "hatalmas tömeget ír ki" Magyarország közösségéből.

Nem beszélek különösebben a legitimációról: az Orbán Viktor saját és baráti köre számára létrehozott és üzemeltetett pártjára leadott szavazatok összességében nem érték el a szavazásra jogosul polgárok felének számát sem, a FIDESZ pedig 2/3-ra hivatkozik. Ez a mandátumok számát tekintve meg is van a parlamentben, és a Párt a teljes alkotmányozási folyamatot annak a célnak rendeli alá, hogy a továbbiakban lehetőség szerint évtizedekre állandósíthassa hatalmát.

Komolyan, minden demagógia nélkül gondolom, hogy hosszú Kádár korszaknak nézünk elébe, minden politikai, gazdasági és ideológiai vonásával egyetemben.


Meddig?


Meddig szeret az ember?
Meddig tart a szeretet?
Mikor mondja valaki egyszer:
"elég volt veled"?

Hány embert szeretünk?
Vajon milyen módokon?
És, ha elmegy egyikünk,
Mi marad a romokon?



Táncolj velem!


Jöjj velem, szép kedvesem!
Fogd meg, itt a két kezem!
Jobbra lépj, meg balra lépj,
az élettől mit se félj!

Táncolj vélem, kedvesem!
Nézz szemembe kedvesen!
Két karod, míg átölel,
semmi sem választhat el.

Táncoljunk még, kedvesem!
Ölelj át szerelmesen!
Még egy táncot járjunk el,
míg a semmi átölel!

2011. április 12., kedd

Tavasz


Nekem értelmetlen már a tavasz,
hiszen nincsen benne remény:
Én nem vagyok már úgy, mint a kamasz,
élete kezdetén.

Pedig mozdul a szív, ha zsendül a fű,
és zöldellenek a fák,
ha az ághegyeken már nyílik a rügy,
és virágzik ezer virág.

Bárhova nézel, az élet már
győz a halál felett.
Itt az idő: ásót, kapát
újra a kezedbe vedd!

Menj ki a rétre! Vár a határ!
Járd a természetet!
Elmúlt a tél: tárd ki már
a tavaszra szívedet!

Mózes

Vesszőt adtál kezembe, Uram,
vezetni népemet.
Mutattad oszlopként utam,
melyen népem követ.

Most, hogy mannánk elfogyott,
és vizünk sincs elég,
hiába csapkodom vesszővel ismét a szirtfokot,
újabb csodára nem látszik remény.

Hát adj nekem egy másik jelt, Uram,
tegyél velünk most újra egy csodát,
hogy haza vezethesse népemet utam,
s megérhessük mind a feltámadást!

2011. április 11., hétfő

Sosem értettem


Sosem értettem,
hogy lehet az,
hogy egy ifjú ember átalakul.
Sosem értettem,
hova tűnik a szívből a boldogság.
Sosem értettem,
hogy miért csak a
rossz példákat vesszük mind alapul,
sosem értettem,
hogy miért rohan vesztébe a világ.

Ha az életben
fájdalom ér,
és életed szürke, kemény,
ha csak kegyetlen
nyűgét érzed a köznapi létnek,
ha csak életlen
képeket látsz,
bár tarka virágtól színes a rét,
sose félj, ha szeretsz,
van a létedben
még számodra is remény.



Egy felmondás körülményei a Cseppkő utcai Gyermekotthonban


Mint emlékezhetünk, a Fővárosi Önkormányzat két haláleset és egy pedofília-gyanús ügy miatt indított februárban mindenre kiterjedő, általános szakmai vizsgálatot a budapesti Cseppkő utcai gyermekotthonban. A  rendőrség is nyomozást indított, mivel az elmúlt hónapokban az intézmény két lakója is meghalt. A halálesetek kivizsgálása mellett a rendőrségi nyomozás arra is választ  keres, hogyan történhetett, hogy az egyik nevelő rendszeresen vitt haza magával két kislányt az intézetből, anélkül, hogy ezt bármelyik kollégája szóvá tette volna.

A gyermekotthonban tavaly júniusban történt az első szokatlan esemény, amikor kigyulladt egy ágy és hét gyermeket, valamint egy felnőttet megfigyelésre kórházba kellett vinni. A Cseppkő utcai intézmény azonban csak egy hároméves kisfiú tragédiájával került be a köztudatba. A gyerekre november 19-én ráborult egy polc, ennek következtében súlyos sérüléseket szenvedett, kómába került, majd november 24-én lekapcsolták a kórházi lélegeztetőgépről. A gyermekotthon igazgatója egy névtelen levél állítása alapján kirúgással fenyegette meg az alkalmazottakat, amennyiben az esetről nyilatkoznak, az otthon dolgozói ellenben semmilyen fenyegetésről nem tudtak, hiába is kérdezték őket ebben az ügyben.

Egy héttel azután, hogy a 3 éves Dominikre rázuhant egy szekrény, ismét elhunyt a Cseppkő Utcai Gyermekotthon egy lakója. P. Róbert holttestére a Millenáris Park biztonsági szolgálata a talált rá a fűben, ahol feltehetően a szipózásra használt öngyújtó töltőgáz okozta halálát. Ekkor már a rendőrség is kereste az eltűnt kiskamaszt, miután előző nap délután a megbeszélt fél 5 helyett még 6 órára sem érkezett vissza az otthonba.

Az otthon ősszel kinevezett, új igazgatója most sem kívánt nyilatkozni, helyette a fenntartó, Fővárosi Önkormányzat nyilatkozott közleményben.
Eddig az ismert hírek, amik a televízió híradókban, újságokban és internetes cikkekben is szerepelnek.

A hírekbe nem kerültek bele kisebb atrocitások. Olyanok, mint amikor a 16 éves fiúgyermek támadta meg a gyermekfelügyelőt (egy széket vágott hozzá, majd fenékbe rúgta), mert az megkérte rá, hogy a mini hifi berendezését legyen szíves a továbbiakban a saját szobájában, és
kisebb hangerővel hallgatni. Az esetből rendőrségi ügy lett, mivel a nevelő kihívta a rendőrjárőrt, a körzeti rendőr őrszobáról, ahol a Cseppkő utcai nevelőotthont már igen jól ismerik. A jegyzőkönyvet feleségem lemásolta (sajnos, csak saját kézírásával) magának, ugyanis a nevelő, akit a gyermek megrúgott, történetesen a feleségem.

Nyilván ez, és a következő eset késztette az otthon vezetőt (Páger Pál Attilát) arra az elhatározásra, hogy ismét felszólítsa feleségemet: adja be a felmondását. Ez utóbbi esetben feleségem egy csúnyán beszélő gyermek szájára legyintett rá,  aki ocsmány szavakat használt, ahogy nekem elmondta, figyelmeztetésül. A gyerek hisztizését hallotta meg a folyosón az otthonvezető, akinek a gyerek azt mondta: "Kati néni szájon vágott".

Én azt javasoltam mai nap délelőtt neki: Mondja azt, hogy nem teszi, mondjon föl neki az otthon, ő pedig majd pert indít az intézmény ellen, valamint az otthonvezető ellen külön is, aki a másik esetet említve jelezte, hogy annak ő szemtanúja volt. Ez a kijelentés már büntetőjogi eljárás kezdeményezésére is elegendő, ugyanis Páger Pál Attila úr nem volt az eset szemtanúja, ráadásul szándékosan, és rosszindulatúan értelmezte az általa nem ismert előzményeket.

Feleségem egyébként, és nem mellesleg, 50 éves, öt közös (közöttük egy autista) gyermekünk édesanyja, gyógypedagógiai asszisztens, gyermekfelügyelőként dolgozik felmondási ideje alatt jelenleg még május 1.-ig a nevelő otthonban.
Az otthonvezető a mai napon azt mondta neki, amennyiben ragaszkodik hozzá, hogy az otthon mondjon föl, beleírják a felmondás indoklásába, hogy idézem: "rendőrségi ügye van", valamint, hogy "hogy minősíthetetlen hangon beszél felettesével", és "nem tudott jó kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel". Az otthonvezető azt is megjegyezte ennek folyamán, hogy  "Attila ügyéből rendőrségi ügy lett."  Erre feleségem megkérdezte: "És, ha én már nem vagyok az otthon dolgozója, akkor mi lesz?" Erre az vezető válasza ez volt: "Akkor majd megszüntetik az ügyet".
A mai "beszélgetés" során figyelmeztette: Amennyiben a gyermekotthon mond föl neki,  felmondásában a fenti események szerepelni fognak, mint például, hogy: "rendőrségi ügye volt" és nem fogják alkalmazni sehol (a "kabátlopási história").  Amikor feleségem megkérdezte az otthonban ez év januárjában munkába állt, próbaidőn lévő otthonvezetőt: "Mondd: te nem félted az itt történtek után az állásodat?" ő csak annyit válaszolt: "Nekem nem kell állás, legföljebb keresek másikat".

A fenti eseménysorozat, valamint a mai nap eseményei és a fenyegetés hatására feleségem úgy döntött, ő adja be felmondását, inkább vállalva a munkahely-keresés bizonytalanságát.

2011. április 10., vasárnap

Európai Szakszervezeti Tüntetés

A tüntetés a megszorítások ellen van, és mi nem szorítunk meg - mondta Orbán Viktor. (Csak a nyugdíj megtakarítások tűnnek el, a munkanélküliség növekszik minden eddiginél jobban, csak az egészségügy kerül a mélyművelő bányászbéka fenekével egy szintre, csak a bérből- és fizetésből élők adója növekszik meg, a bankárok, kormány tagok, képviselők, és a nagyvállalatok magas beosztású menedzserei adója csökken).
Az Európai Szakszervezeti Tömörülés április 9.-i tüntetését azért szervezte éppen Budapestre, mert ez a minősíthetetlen köpönyegforgató alak most az Európai Unió soros elnökségét ellátó ország kormányfője (emlékszünk: "az Unión kívül is van élet"), és ebben az időben Budapesten tanácskoztak az Unió pénzügyminiszterei.