Nincsen már több suta délután.
Az este sem fénylik, mint nemrég.
Hiába csavargok fél Budán,
és teszek úgy, mintha még lennék.
Úgy mentél el, ahogyan jöttél,
a rózsa is nálam hervadt el,
nem kötött össze minket kötél.
Miért? Erre senki sem felel.
Homályban bolyongok azóta.
Nem találom az igaz utat.
Elfogyott a boldogság-kvóta,
minden műszer üreset mutat.
Holnap nincs, rám vár a semmi már:
elhintette sugarát a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.