És legvégül már semmi sem marad,
csak a tompa, lüktető fájdalom,
áthúzódik mellkason, hátadon,
amerre akkor a seb kihasadt,
vagy a mellkason, a szegycsont alatt,
homályos és álmatlan hajnalon,
amikor azt mondod, hogy vállalom,
mégis, legalább ennyi megmaradt.
Tudat tartsa víz alatt a zátonyt,
amelyen egykor összetört hajód!
Álmaidban néha újra látod,
s többé nem fölébredni volna jó:
ébren nincs már ballaszt kidobálnod,
hogyha ki nem hajítod a valót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.