2016. augusztus 18., csütörtök

Nincs megváltás

Magam vagyok, és nincs megváltás.
Az ég üres, csak szürke fellegek
leplezik, hogy bent a bú ás.
Miért, hogy nem szerethetek?

Csak állok, mint fenyő a szélben:
ága-tört, kopasz talán,
tanácstalan az éjben, tétlen.
Fagytól hasad majd december haván.

Miért, hogy dísze nincsen semmi?
és kiért, hogy öltözhetne fel
ezüstbe, míg a semmibe kell menni,
amikor majd a fejsze énekel?

És csak állok, fenyő, fent, a hegyben,
zordonul, magányosan,

Miért, hogy tar-kopasz a törzse?
Ha akarna, sem tudhatna menni
enyhébb tájra, langymelegebb földre,
mert e zord vidékre gyökerezett.
Miért, hogy én nem szerethetek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.