2016. szeptember 6., kedd

Rothadó avar

Egy alaknyi lyuk a térben
- a kedves hiánya;
mindig bűvkörében éltem.
Az elme kihányja,
elűzi magából a semmit.

Én is, mennyire féltem!
Az élet nem érdemel ennyit.
Egy alaknyi lyuk a térben
vajon marad, ha elmegyek?
Mi jön majd utánam a télben?
Már rothadnak a levelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.