és kékítő hidegben öltözött.
fájó kezével, amely munkában repedt,
tüzet gyújtott a fal mögött.
Sosem köszönte senki meg neki.
Ébredtem, és megtört a hideg.
Szinte csilingelt, ahogyan megrepedt.
Hogy hívott, Lassan öltözgettem,
házunk dühe fölöttem lebegett.
Közömbösen beszéltem apámmal.
Ő a hidegbe ismét kiment
jobbik cipőmet megtisztítani.
Mit tudtam én, mit is
a szeretet szigorú
és magányos hivataláról?
Those Winter Sundays
Sundays too my father got up early
And put his clothes on in the blueback cold,
then with cracked hands that ached
from labor in the weekday weather made
banked fires blaze. No one ever thanked him.
I'd wake and hear the cold splintering, breaking.
When the rooms were warm, he'd call,
and slowly I would rise and dress,
fearing the chronic angers of that house,
Speaking indifferently to him,
who had driven out the cold
and polished my good shoes as well.
What did I know, what did I know
of love's austere and lonely offices?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.