2016. október 10., hétfő

Úttalan úton

Úgy szálltam tengerre hajómmal,
el sem hagytam én Ithakámat.
Meg volt rakva földi jóval,
s léket vágott rajta a bánat.

Ömlik a víz a hajóba a léken,
nincsen erő, ami befoltozza.
Messzire elhagyott engem régen,
s nincs, aki, nincs, ami visszahozza.

Messzire van az otthon tőlem,
bár el sem hagytam Ithakámat.
Egyre kevéssé bírom erőben.
Miért vívtam a trójai várat?

Csábít egyre a szirének hangja,
Szkülla szaggatja a hajómat.
Szívem céljaim veszni hagyja,
a Kharübdiszből nincsen csónak.

Egyre messzebb visz Ithakámtól,
a semmibe tart ez a hosszú hajóút.
Egész életem engem vádol.
Eldobom egyszer e létre ható bút?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.