2017. január 16., hétfő

A hiány értéke

Még mindig hiányzol nagyon.
Szívem még magánytól retten,
de most már annyiban hagyom,
hiszen, lám, megöregedtem:

hajam megőszült, és bajszom
szálai szanaszét állnak,
álmaim adnak, ha alszom
szabad utat a halálnak.

Mire a lét, ha nincs élet?
Kiégett, üszök és korom
a szív, a szemek égnek,
hamu porzik minden soron.

Ki állítja meg a romlást,
a menetet a vég felé?
Ha az élet már nem hoz mást,
ki húz falat semmi elé?

Még mindig hiányzol nagyon.
Részem e fogható hiány,
másom sincs, csak ez a vagyon.
A lét csak ettől nem silány.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.