2017. január 13., péntek

A jó pap is

Ki kell kapcsolnom az érzelmeimet,
úgysem segítenek semmiben engem.
Olyan mindegy, ki lesz, aki eltemet,
amikor végül egyszer el kell mennem.

Nem adtak nekem semmit az érzelmek
hosszú távon, egyedül a szenvedést,
egyszer a pöcegödrök is feltelnek,
kiömlik belőlük a szar, nem kevés.

Csak olyat tartalmaz az ember szíve,
amit a világ tesz bele, semmi mást.
Hát megmutatom ezt a szennyet, íme:
nem bánok semmiféle rontott imázst.

Ha kikapcsolom mind az érzelmeket,
talán nem kell élnem boldogtalanul.
Megtanulom, senki nincs, aki szeret,
hisz' még a jó pap is holtáig tanul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.