Az este a partra mentem én.
hidegen fénylett a Hold.
A fák árnya, mint költemény,
csipke-fényben volt.
A hegyhát felé fordultam
a színvak éjben állva,
a fehér köveken. Dúltan
támadt fel szívem álma.
Egy másodperc, és semmivé lett
majdnem negyven évem.
A tóparti emlék megigézett,
és ismét tűzben égtem.
Hátam mögött a sima tavon,
a hold ezüstje szállt.
Aztán elmúlt a perc. Ma tudom,
szíved már másra várt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.