Táncos lábú a szeretőm,
dalos ajkú, mint az élet.
Kerül engem, attól félek,
nincs helyem, csak a temetőn.
De sírba akkor sem megyek!
Inkább húzatom magamnak,
akkor is, ha megtagadnak,
hogyha rám dőlnek a hegyek.
Mulatság lesz a temetőn:
ott csörög majd minden halott,
és ha rá még ez sem hatott,
megtáncoltatják szeretőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.