2017. február 26., vasárnap

Tönkre téve

Fáspincében öreg fatönk,
fejszével összehasogatott.
Hogyha rácsapsz, a pince döng,
de változást ez sem hozott.

Tűzifa hever halomban
a fáspince földes fenekén.
Bár nem látszik, folyton romban
düledezik a te meg én.

Tettem szívem párszor tönkre
fejszével hasogatni fel.
Miért lettem sorsom ökre,
a kérdésre a csend felel.

Fáspincében öreg fatönk,
a végén majd ketté hasad.
Az ember végül már nem dühöng,
szárnyalna, s pincébe ragad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.