2017. február 19., vasárnap

Utazás

Hájtömeg hullámzik előttem az úton,
minden lépésre jobbra-balra rezzen.
Elnézem, ameddig meg nem unom.
Vajon én hogyan is élhetnék szebben?

Varjú károg rám odébb, a sárga füvön.
Közelebb érek, jöttömre felrebben.
Sorsomat én is türelmesen tűröm.
Vajon én hogyan is élhetnék szebben?

Két "úr" zsidózik mellettem nevetve.
A gyomrom tótágast áll tőlük menten.
Az ember versen kívül mit tehetne?
Vajon élhetnénk emberségesebben?

Ráz a vonat, ahogyan írom versem,
minden szavára jobbra-balra nyekken,
mint e nép, múltjaiba visszaverten.
Élhet-e még majd szabadon és szebben?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.