csodás magasban jártam én,
emlékét őrzi költemény,
álom zengi minden éjen.
Öreg utas vagyok ma már,
palánk-hídon mélység fölött.
A múlt idő belém kötött,
lehúz. Nem vár a száz határ.
A ritmus tart fenn: menni kell,
a palló gyakorta reccsen.
A láb csak csosszan, nem szökell
gazellánál kecsesebben.
A mély már vár, és bagatell,
ha egy vénség mélybe lebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.