Amióta nem vagy, nem is hiányzol,
hisz' addig élni is csak érted éltem én.
Kitéptelek magamból, mint a rákot,
véres hiány maradt csak szívemnek helyén.
Amióta nem vagy, nem fáj az élet,
hisz' nem is fájhat, ami nincsen már tovább.
Magam temettem föld alá, nem téged,
tudom, hogy nem lehetnék ennél ostobább.
Amióta nem vagy, megöregedtem.
Elrohant mellettem az idő,
és emberből gyorsan csak volt ember lettem,
a halál, ami az életből kinő,
hogyha egyszer véget ér az élet.
Jövőt én már régen nem remélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.