a versütem egyetlen mértéke,
de évente csak egyszer természete hosszúvá, túlcsordulóvá válik,
olyanná, mint Homérosz verslábai.
Ez a nap úgy tátong, mint egy cezúra:
már reggeltől béke van, és nincs fecsegés;
ökrök a legelőn, és arany lustaság
a nádból kivonható egy egész hangjegy gazdagsága.
Есть иволги в лесах, и гласных долгота В тонических стихах единственная мера, Но только раз в году бывает разлита В природе длительность, как в метрике Гомера. Как бы цезурою зияет этот день: Уже с утра покой и трудные длинноты; Волы на пастбище, и золотая лень Из тростника извлечь богатство целой ноты.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.