2017. május 2., kedd

Csodálkozom

Én csak azon csodálkozom,
hangosan nem sikoltozom
folyamatosan.
Hiszen régi boldogságom,
hogyha volt is, nem találom.
Régen messze van.

Azt veszem magamon észre,
folyton készülök az őszre,
a tél közeleg.
A nyár úgy elment felettem,
hogy talán észre sem vettem.
Már mit tehetek?

Hiányból építek tornyot,
abba majd mindent behordok,
mint a bolondok.
Tornyom soha föl nem épül,
akartam, nem leszek végül
sohasem boldog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.