2017. május 5., péntek

Hullámvasúton

Mindig csak mástól lehetünk emberré.
Az egyetlen maradandó érték: belepusztultam.
Nem tudom, máskor is megtenném,
élni utána pokolra hulltan.

Hullámokat vet még az út alattam
- akár a mániás depresszió -,
szinte csak a völgyben haladtam,
bár tudom, a csúcsokban mi a jó.

Most éppen emel, vagy sújt vajon?
Nem látom, milyen útra térek,
ember vagyok-e, vagy majom?
Sokszor megvisel az élet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.