2017. május 17., szerda

Józanul

Józan vagyok,
és mint az ércek, konok.
Nem hajlok, hanem török.
Bár hasam nem,
egész valóm korog,
az éhség szívemben örök.

Mit érdekelnek zsíros jelzők,
csömörbe fulladt, lila versek,
amelyeken a semmi felnőtt,
ami fogaim alatt ma herseg?

Nem mámort, a józanságot írom,
szembe nézni a változtathatatlannal;
küzdök, ameddig aggyal, ujjakkal bírom.
Hiába igáz világot itt a pokolbeli angyal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.