2017. május 10., szerda

Téridőn kívül

Kívül vagy a téren és időn,
máshol élsz már szinte szüntelen
múlt és jövő között lebegőn,
ott, ahol volt vagy lesz szerelem.

Ködösek nappalok és éjek,
mintegy álomban futnak tova.
Kerülnek a kínok és kéjek,
úgy érzed, te vagy az ostoba,

mert kívül vagy téren és időd,
és másutt élsz szinte szüntelen
a múlt idő fölött lebegőn,
ahol, hiszed,  hogy volt szerelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.