Amikor csak árnyéka vagy önmagadnak,
csak lengsz szédelegve a napsütésben,
jó, ha kikerülsz egy oszlopot éppen,
hajadba bogáncs, nem szirmok ragadnak,
a lehetőségek hidegen hagynak,
és már leszámoltál a múlttal részben,
még nem viseled, hogy bárki rád nézzen,
magadban helyet adsz az alkonyatnak,
akkor kell valami, ami felrázhat,
hogy halál ne vegye át az életet,
mert az ember életében hibázhat,
de hibában megmaradni nem lehet,
és csakis úgy múlhat el a gyalázat,
hogyha feldolgozod a történteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.