Már nem iszom bort többé, mert bár szeretem,
a józanság többet számít már ma nekem.
Rózsát a kertben sem vágok le soha,
ott szép, és nem lesz vázában a csoda.
Bort a kupába csak másnak töltök,
nem leszek ittas már, hacsak meg nem öltök.
Táncol a szélben az almafa levele,
hull a szirom, tele már kertem vele.
Csupa illat a szél, csupa lombsuhogás,
az ember a fák közt boldog, dudorász.
Bánatot itt ma csak egy gondolat teremt,
e gyönyör is elhagy, mert te nem vagy velem.
Hát mégis bort a kupámba a tavalyiból,
és számról majd új dal, és új ritmus szól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.