2017. december 12., kedd

Ember-állat

A bőr alatti gépházba néztem,
oda, ahol a lélek lobog.
Még máig sem értem meg egészen,
mi is az, amit itt láthatok.

Életemet én majdnem úgy élem,
mint az öntudatlan állatok,
ha az erősebb erejét félem,
a gyengébbre meg rátámadok.

Az én célom: gyengének maradva
élni végig az életemet.
Hadd pattogjon másoknál a labda;
majd akad, aki megszeret,
és ha mégis én leszek a marha,
mást vádolhass, és ne engemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.