2017. december 8., péntek

Időnként

Néha jó volna lefeküdni a járdán,
aztán történjen, aminek történni kell.
Nem verne a szív tovább ilyen árván.
Ami jön még, már nem érdekel.

Időnként jó volna aludni egy nagyot,
és talán föl sem ébredni majd többé,
nem nézni, mi az, amit itt hagyott
az ember, és hogy' válik az egész köddé.

Néha jó lenne hagyni az életet,
hadd folyjon a maga medrében tovább,
azt se mondhatni senkinek, ég veled.
Vajon nem az, aki folytatja, az ostobább?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.