A szoba, mint kórházakban, fehér.
Csak éjjel jön elő a borzalom.
A szomszéd ágyból - nem létezik -ledér
rémek löködnek végig álmodon.
A hajnal mindig messze, hogy a rémek
a falakba majd eltakarodnak.
Az itt lakók nem bátrak, nem szépek;
itt nyoma marad a rémálmoknak.
A torok még egyben, és a fűrész
sem lebeg fölötte még éjjel.
A lakó bekattant őrült? Művész?
Leszámolt a szenvedéllyel, kéjjel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.