Piszkos szürke köd
lóg odakint, a fákon.
Megint csepereg.
Sárrá ázott rög
lett az egész világom.
A Lét didereg.
Mint egy bomló dög,
süllyedőn, kint, a lápon,
minden úgy lebeg.
Jövőt homály föd.
Az ösvényt már nem látom.
Én szerettelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.