Változik az ember. Eltorzul a képe.
Nem nézi már többé tükörben, hogy szép-e,
hiszen minden tükröt összetört már régen,
cserepük sem csillog odakünt a réten.
Egybe tányért vágott, másba kalapácsot,
harmadikat falról le földrengés rázott.
Darabokra tört mind, akárcsak az élet.
Csillogó felszínük az enyészeté lett.
Mégis, ha cserépbe pillanthat, megretten:
ember voltam egyszer. Mára ördög lettem?
Nem csoda, a tükör mind homályosodik,
elhátrál előlem egészen a falig.
Változik az ember a tükrök szemében.
Arca bomlik, torzul minden tükörképben.
Ha tehetné, talán újabbat szerezne,
vagy dühében minden tükröt széjjelverne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.