2018. március 10., szombat

Sylvia Plath: Jövendőbeli

The Applicant

Legelőször:
nekünk való vagy vajon?
Van-e
üvegszemed vagy műfogad,
mankó, kapocs, hegyes horog?
Műmelled, műágyékod van-e,
hogy elmaszkírozd hiányosságodat?
Nincsen? Sem ez, se más?
Akkor hogyan is adhatunk majd neked
bármit is?

Ne sírj!
Mutasd kezed!
Üres? Üres.
Íme, itt a kéz,
hogy megtöltse, és behozza
a teáscsészéket
elűzni fejfájásodat,
és, hogy mindent megtegyen,
amit csak mondasz majd neki.
Elvennéd feleségül?

Mert végül ez zárja majd szemed le,
és ez oldja majd bánatod fel.
Új készletet halmozunk föl sóból.

Látom, mezítelen vagy.
Mit szólnál egy új ruhához?
Fekete és merev,
de jól illik majd rád.

Elvennéd-e ezt?
Vízálló és tűzálló,
törhetetlen, megvéd a bombák ellen is.
Higgy nekem, ebben temetnek el majd.

Már megbocsáss, de a fejed üres.
Persze, van megoldás erre is:
- Gyere, édesem, gyere ki a fürdőből végre! -
És ehhez mit szólsz?
Mezítelen, mint részvény befektetés előtt,
de huszonöt év, és ezüstté válik,
ötven és arannyá.

Élő bábuk mind, bármerre nézel.
Fonni, szőni, főzni tudnak,
és mind beszél, beszél, beszél!
Működik, hibája nincsen;
van rajta lyuk - vizes borogatás,
van szeme - puszta látványnak,
fiam! Ez jó dobásod.
Vedd el, vedd el,
házasodj meg vele!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.