Fekete kutya ugat a kertben.
Szőre színét éjből nyertem.
Ínyét felhúzva rám acsarog,
kerítésen túl maradok.
Kerítés van kettőnk között,
szemébe az éj költözött.
Bár én tettem sötétet bele,
mégsem vagyok boldog vele.
Folyton ugat. Rám, vagy a Holdra,
fel is falná, ha rá módja volna.
Valahogyan egy kis darabot
belőle már ki is harapott.
Napot kellene bele írnom,
hogy el lehessen vele bírnom;
legyen szőre fénylő fehér!
Ennyi egy versbe éppen belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.