2018. május 16., szerda

Vérmező

Naponta jártam át a Vérmezőn,
és fái még idegenek.
Másfél évtized nem volt elég,
hogy bemutassanak nekik:

"Ismerjék meg egymást!
Ez itt Kőris úr. Ő pedig Juhar asszony.
Odébb Ginko biloba áll,
és ha nem tévedek,
amott meg tulipánfa asszonyság integet.
És íme, itt ez úr,
aki naponta átjár önök között.
Törzsüknek, águknak még
soha nem ütközött,
hát ismerjék meg őt,
a neve érdektelen.
Majd verset ír önökről
szövege szertelen lesz,
néhol rémes rímes,
nem kétséges, a változó
sorhosszúság,
és bohókás témaváltás úgy versközépen.
Hát ismerjék csak fel őt
majd szépen,
hogyha erre jár, amíg lehet,
mert egy-két évtized
és elmarad talán."

Már nem járok át a Vérmezőn,
és senki nem akadt,
aki a fáradtságot vette volna,
és fáinak bemutat;
így hát most ismeretlenül
üdvözlöm a vérmezői fákat,
Kőris urat, Ginko bilobát,
Juhar asszonyságot és Tulipánfa asszonyt,
valamint népes szomszédságukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.